2008. január - Szövetség a Közös Célokért

TÁRULKOZÓ EURÓPA
Határfolyó
A szekér lassan döcögött ki a
márianosztrai börtön kapuján. Kerekei
egyik macskakőről a másikra gurultak,
zörögtek, mint a közeli bányában a kőtörő
masina. Amikor a mezei útra értek,
a bakon ülő két rab fellélegzett. Körülöttük
tombolt a nyár. Tücskök ciripeltek,
madarak énekeltek. Az egész mező tele
volt illattal, muzsikával. Szabadnak érezték
magukat.
A lovak komótosan ballagtak. Patkójuk
halkan merült a porba, melyet az Ipoly
felül érkező szellő méltóságteljesen széthintett
a harmattól lassan megszabaduló
mezőn.
-Szép napunk van, - mormogta a gyeplőt
hanyagul egy kezében tartó, kissé hajlott
hátú, kissé kopaszodó, vékony testalkatú,
csontos arcú fegyenc.
Mellette szótlanul gubbasztott egy fiatal,
a börtöni koszt ellenére kinézésre is
jól táplált, a bányában naptól barnára
égetett izmos fickó. Szótlanul nézte az út
melletti bozótot. Olyasmi járt az eszében,
hogy ott, a bokrok mögött van a szabadság,
az a világ, amiről naponta álmodik,
de az még messze van..., igaz szabadon
lélegezhet, nézelődhet, és a rácsok se
gátolják a kilátásban. Olykor nagyokat
sóhajtott... Mögöttük, a szekér oldalán,
puskájára támaszkodva ült, ugyancsak
szótlanul a fegyőr.
A folyó mellé érkezve megitatták a
lovakat, majd előszedték a lapátokat, és
nekiláttak a munkának. Az őr a vízhez
ment. Az egyik kezében a puskáját tartotta,
a másikkal vizet fröcskölt az arcára.
Élvezte az Ipoly vizének illatát, hűsítő,
simogató bársonyát.
A szekér derekában lassan emelkedett
a homokrakás. A túlsó parton egy ember
közeledett a vízhez. Nem nagyon érdekelte
őket, mi történik a határ másik
oldalán. Mégis, amikor beugrott a vízbe,
egy pillanatra odanéztek. Hosszú másodpercek
teltek el, az ember sehol, majd
felbukkant, csapkodott, hadonászott kezével,
hörögve tört ki torkából valami
értelmetlen hang. Fuldoklott. A két rab
egymásra nézett. Az őr a fövenyre dobta
fegyverét, futtában levetette zubbonyát
és a habokba vetette magát. Csak a felkavart
iszap jelezte útját. A fuldoklót a
közelebbi partra hurcolta, oda, ahonnan
érkezett és ez a határ másik oldala volt...
Miközben élesztgette, a bokrok közül
egy gépfegyveres határőr bújt elő.
-Fel a kezekkel!, letartóztatom - ordított,
szinte állati hangon. Az életmentő fegyőr
nem is hallotta, ő most mással volt elfoglalva.
A két rab viszont árgus szemekkel
figyelte, mi történik a túlsó parton. De
amikor a határőr közvetlen közelről,
széttett lábbal az őket kisérő őr mellének
szegezte a fegyvert, a fiatalabbik fejét
elöntötte a vér, eldobta a lapátot, rávetette
magát a parton heverő puskára és
egy pillanat alatt csőretöltötte, és célzott,
majd elemi erővel kiáltotta,
– KUSS...!, te mocsok, meg ne mozdulj,
azonnal tedd el azt a rohadt fegyvert,
mert szétlövöm a fejedet... A váratlan
fordulat meglepte a szolgálatot teljesítő
támadót, egy darabig még tétovázott,
majd nagyokat káromkodva, tehetetlenül
eltűnt a bokrok sűrűjében...
A fuldokló lassan magához tért. A fegyőr
visszaúszott az övéihez.
-Megtetted volna – kérdezte reszkető
hangon.
-Meg! – szólt amaz keményen, majd
lélekzetvételnyi szünet után remegő kézzel
kinyitotta a závárt, és a puskát odaadta
az fegyőrnek...
Az Ipoly már nem határfolyó.
A megtörtént eseményt helembaiak elbeszélése
alapján lejegyezte M. NAGY László
Határbontás az Ipolynál. M. Nagy László felvételei
ITTHON 31