2008. január - Szövetség a Közös Célokért
2008. január - Szövetség a Közös Célokért
2008. január - Szövetség a Közös Célokért
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
SZÜLŐFÖLD<br />
Jeles nagykaposiak<br />
„Hálás vagyok a sorsnak, hogy épp e vidék<br />
lett születésem helye...” – mondja a hírneves<br />
nagykaposiakról szóló könyvben Ferenc György<br />
szobrász, aki pedig nem is Nagykaposon született,<br />
hanem az alig kődobásnyira lévő Leleszen.<br />
(A távolságot a két település között csak az<br />
növelheti, hogy Lelesz Királyhelmecről nézve<br />
„vízen innen” van, Kaposról ítélve pedig „vízen<br />
onnan”, de mindenképpen a Latorca partján!)<br />
Mintha ebben a vallomásban is ott volna igazolása<br />
annak, hogy számunkra, szlovákiai magyarok<br />
számára, közelebbit jelent a szülőhely,<br />
illetve a lakóhely, mint maga az ország: a régebbi<br />
(Csehszlovákia), és a mostani (Szlovákia)<br />
egyaránt. Generációkba kódolódott be ezekben<br />
az alakulatokban a nem szeretem kisebbségi<br />
voltunk, s kevés a jele annak, hogy ez belátható<br />
időn belül megváltozna!...<br />
De maradjunk a témánál! Számomra mindig<br />
izgalmat jelent egy helytörténeti kiadvány<br />
megjelenése, különösen akkor, ha jómagam<br />
is – mondjuk szerényre fogva – „lobbiztam”<br />
a megjelenése érdekében. De legalább ennyit<br />
nyom a latban az a tény is, hogy noha gömöri<br />
vagyok, Nagykaposon sokszor megfordultam,<br />
kiváló emberekkel találkoztam, barátokra leltem<br />
és örömömre szolgál, hogy többen közülük<br />
ott vannak a Jeles nagykaposiak kötetben.<br />
Megható a nagykaposiak hűségében az is, hogy<br />
máig megtartották emlékezetükben híres vendégeiket:<br />
Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Fábry<br />
Zoltánt, Czine Mihályt és másokat. Azt pedig<br />
píronkodva kell bevallanom, hogy vannak a<br />
„jelesek” között olyanok is, akiket én rozsnyóinak,<br />
illetve kassainak tartottam. Csak egy példa:<br />
a néhai W. Szmutkó Viktória tanárnő, festőművész,<br />
aki az ötvenes évek derekán Rozsnyón<br />
volt tanárnőm, majd a kassai életében kiteljesedett<br />
művészi pályája eredményeként csodás<br />
alkotásokkal, számtalan varázslatos gyermekportréval<br />
ajándékozott meg bennünket.<br />
Nagykaposról már az első látogatásomkor<br />
tudtam, hogy a hozzá hasonló településekhez<br />
hasonlóan (Kapos, Kapus) két táj határán<br />
fekszik. Kapos esetében ez többszörösen igaz,<br />
mert a két táj mellett /ungi, zempléni/ ott van<br />
még etnikai is, amely annyira megközelítette,<br />
hogy – eleink szavaival élve – ott van már<br />
a kertek alatt – a nagykaposi kertek alatt! Ha<br />
pedig figyelembe vesszük a decemberi változásokat<br />
is (Schengen), akkor elmondhatjuk, hogy<br />
Nagykapos két világ határán – a limesen - áll: a<br />
legkeletibb uniós poszt – kapu!<br />
Biztosan nem tudom, de szeretném hinni, hogy<br />
ez a földrajzi archimedesi pont (is) kovásza<br />
lett annak a szellemi pezsgésnek, ami utóbbi<br />
időkben a kaposi magyarok életében zajlik, s<br />
ez intézményi gyarapodásban, hagyományos<br />
kulturális rendezvényekben és könyvek sorjázásában<br />
manifesztálódik, közöttük két helytörténetiben:<br />
Géczi Lajos Nagykapos a 2. évezred<br />
alkonyán (2006) és Demjénné Kovács Erna Jeles<br />
nagykaposiak (2007).<br />
Megvallom tiszta szívből: Demjénné Kovács<br />
Erna könyve számomra meglepetés, kellemes<br />
meglepetés. Tanulmányokban és interjúkban<br />
20 neves nagykaposit mutat be, akik a történelmi<br />
időben és a jelenben a város hírét és nevét<br />
öregbítették, illetve öregbítik ma is. Persze itt<br />
megfogalmazható az ominózus kérdés: ki a<br />
nagykaposi, és mi nagykaposinak lenni, hasonlóan<br />
a sokszor vitatott: ki a magyar, s mi a<br />
magyar..! Mert a könyvben szereplő húsz személy<br />
közül csak 8 /!/ született Nagykaposon,<br />
mások itt élték le életük jelentős részét, illetve<br />
rokoni ágon kapcsolódnak a városhoz. Tehát<br />
nagykaposi az, aki vállalja a várost; ahogyan<br />
magyar is az, aki vállalja!<br />
A város arculatáról / még inkább a szerző személyiségéről/<br />
sokat árul el az a tény, hogy döntő<br />
többségük a szellemi kultúra területéről való:<br />
pedagógus, lelkész, író, újságíró, irodalomtörténész,<br />
zenész, festő, szobrász, fotós, színész,<br />
táncművész és sportoló – egy futballista!<br />
Nagykapost a 19. században a magyar irodalom<br />
térképére Erdélyi János írta fel, majd a 20.<br />
században az Erdélyi-leszármazottak: T. Erdélyi<br />
Ilona és Erdélyi Zsuzsanna. A két háború<br />
közötti időben Mécs László költészete jelentett<br />
hozzájárulást – Fábry Zoltán szavával – a<br />
„szlovenszkói” magyar lírához, az utóbbi két<br />
évtizedben pedig Géczi Lajos művei jelentettek<br />
tájékozódási pontokat a nagykaposi és ung-vidéki<br />
magyarok önismeretéhez.<br />
Az ízig-vérig pedagógus Albert Sándor rektor<br />
és dr. Herczegh Géza nemzetközi jogász, a Professzorok<br />
Batthyányi Körének tagja mellett meg<br />
kell említeni három református lelkészt: Apáti<br />
Madár Miklóst, Dr. Magda Sándort és Pándy<br />
Bertalant, hiszen ezen a tájon (s nemcsak itt!)<br />
a templom és az iskola jelentette a közösségépítés<br />
és közösségmegtartás zálogát. A fontossági<br />
sorrend néha hatalmi szóra változott, ideje egyformán<br />
erősíteni mindkettőt, mint a kisebbségi<br />
közösségek őrzőjét és megtartóját.<br />
Szólni kellene még a képzőművészekről, Braun<br />
Irén és W. Szmutkó Viktória festőkről, Ferenc<br />
György szobrászról, a világhírű fotósról, Robert<br />
Caparól, a színész Somló Sándorról, Nagy Zoltán<br />
táncművészről és dr. Skultéty Csabáról, a<br />
Szabad Európa Rádió legendás szerkesztőjéről<br />
és az egyedüli sportolóról, futballistáról, Strausz<br />
Jánosról – „Johann”-ról -, aki a hatvanas-hetvenes<br />
években ünnepelt sztár és gólkirály volt.<br />
Hasonlóan mint Szikora György, Móder József,<br />
Józsa László, vagy a diszkoszvető Bugár Imre,<br />
akiknek a nevétől hangos volt a /cseh/szlovák<br />
és a nemzetközi sportélet.<br />
Mindent összegezve: hasznos és fontos kiadvány<br />
a Jeles nagykaposiak publikáció. Könyvként is<br />
tetszhetős. A közzétett anyag alapján nyilvánvaló,<br />
hogy szerzője Demjénné Kovács Erna tanárnő<br />
éveket szentelt a dokumentumok összegyűjtésének.<br />
Tanulmányok és riportok keretében<br />
rajzolja meg híres nagykaposiak tablóját. A két<br />
műfaj sajátosságaiból adódnak bizonyos aránytalanságok<br />
az egyes személyek portréjának az<br />
elkészítésénél, s problémát okozott a kétnyelvű<br />
/szlovák – magyar/ terminológia következetes<br />
használata például a sport területén.<br />
A könyv a Csemadok Nagykaposi Alapszervezetének<br />
kiadásában jelent meg, gazdagítva<br />
azt a hagyományt, amelyet a helytörténet és<br />
a hagyományos kultúra feldolgozása terén a<br />
Csemadok elvégzett. Egyben biztatás is a települési<br />
monográfiák és helyi hagyományok<br />
további feldolgozásához, melynek szintje vidékekként<br />
eltérő. A közös összefogást bizonyítja<br />
az is, hogy a kiadványt támogatta Kassa Megye<br />
Önkormányzata, Nagykapos Városi Hivatala<br />
és a Rákóczi Szövetség – Nagykapos és Vidéke<br />
Társulása.<br />
A neves nagykaposiakról szóló könyv forgatása<br />
közben olyan gondolat is éri az embert, hogy<br />
alapozó kiadványt tart a kezében, amelynek<br />
folytatása is lesz. Hiszen jómagam is számon<br />
tartok olyan kaposiakat, akiknek a neve hiányzik<br />
a kötetből, s remélem, hogy a következő<br />
kiadványban már ott lesz. És ha már a szó<br />
legteljesebb értelmében nagykaposiakról van<br />
szó, akkor közöttük a helye a szlovák közösség<br />
jeleseinek is, még akkor is / vagy talán éppen<br />
azért!/ ha a mostani állás szerint a kisebbség<br />
jelenti a többséget! Mert a mi önismeretünk és<br />
önbecsülésünk mások megbecsülésével is jár. S<br />
talán ilyen kölcsönösség mellett egyszer az sem<br />
tűnik reménytelennek, hogy a kaposi magyarok<br />
soraiból választják meg a város első emberét<br />
– polgármesterét!/Michal Vaško Könyvkiadója,<br />
Eperjes, 2007/<br />
Máté László<br />
ITTHON 35
Change language