2008. január - Szövetség a Közös Célokért

A volt iskola ma az óvodáso birodalma
Száz éves a volt
barsendrédi népiskola
2007 október 13-án a községi önkörmányzat
és az MKP helyi szervezetének rendezésében
ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a
barsendrédi kétosztályos katolikus népiskola
átadásának 100. évfordulójáról, egyúttal emléket
állítottak egy nagyszerű, munkáját szívvel-lélekkel
végző pedagógus családnak.
Jozef Bielokostolský polgármester és Luky
János, az MKP helyi szervezetének elnöke
ünnepi beszámolójukban kiemelték az
iskola felépítésének szükségességét, mivel
Barsendréden a múlt század elején több mint
100 iskolaköteles kényszerült tanulni az egyosztályos
iskolában.
Egy kicsit menjünk vissza a múltba: 1860-
ban hatalmas tűzvész volt Nagyendréden; a
templommal és a plébániával együtt leégett
az iskola is. 1862-ben felépült egy új mesterlakás,
de a tanulók számára csak egy tantermet
biztosítottak. Az iskolaszék1906 júliusi
közgyűlésén elhatározta, hogy a felsőbb hatóságok
felhívására a tankötelesek megemelkedett
száma végett egy másik tanítói állást
szervez, ezért tervbe vették egy új, kétosztályos
iskola építését. Az építkezéshez a polgári
közösség is segítséget nyújtott, hiszen az
építési költségek több, mint a felét állta. 1907
március 20-án nagy ünnepélyességgel folyt
le az alapkőletétel. Az iskola építésében az
egész falu segédkezett és fél év múlva, 1907
szeptember 8-án az új iskolát ünnepélyesen
felszentelték és átadták rendeltetésének. Külön
köszönet illeti az iskola akkori gondnokát
és pénztárosát, Bakó Kálmánt, valamint
az iskola kántortanítóját, Beluch Imrét, akik
nagy hozzáértéssel vezették és irányították az
építkezést. Fel lett újítva a régi mesterlakás,
hogy az újonnan érkezett tanerőnek is legyen
lakása.
24
Az új tanerő Stróbentz Gizella volt, akit az iskola
igazgatója, Beluch Imre 1908-ban feleségül
vett. A házasságból hét gyermek született,
akik közül szüleik példáját követve hárman
léptek a pedagógus pálya rögös útjára.
Beluch Imre 1900-ban szerezte meg a tanítói
oklevelet. Négy évig Nagyölveden tanított,
majd 1904-ben került Barsendrédre. Itt 40
évig tanított, 1941-ben ment nyugdíjba, de
1942-től 1945-ig újra a katedrára állt, a katonai
szolgálatra bevonult barsendrédi tanerőt,
fiát, Besey Gyulát helyetesítette. Barsendrédi
müködése alatt fellendítette e kisközség kulturális
és gazdasági életét. Mindvégig a népi
érdekekhez igazodva töltötte be néptanítói
funkcióját, különböző továbbképző tanfolyamokon
vett részt. Nemcsak Barsendréden
volt ismert, de tevékenysége kiterjedt az
egész környékre, sőt a felvidéki magyarság
egyik vezéralakja volt. A község mindenese
lett, megalakította a Gazdakört, faiskolát
létesített, meghonosította a méhészetet, a
minisztériumban kieszközölte egy vetítőgép
adományozását és vetítőgépes előadásaival a
kisparasztok mezőgazdasági termelését vitte
előre. Az ő kezdeményezésére 1932-ben
kultúrházat építettek a községben. Könyvtárat
létesített, színjátszó csoportokat vezetett,
gyermekkórust, négy szólamú vegyes
kart szerepeltetett rendszeresen a községben
rendezett ünnepségeken. Iskolakertet
létesített, tanulmányi kirándulásokat szervezett,
gyűjtésekkel biztosította a szegény
sorsú gyermekek taneszközökkel, ruházattal
történő ellátását. A Magyar Tanítók Országos
Énekkarának alapító tagja, alelnöke,
1936-tól dísztagja, a Szlovenszkói Általános
Magyar Tanítóegyesületének zselízi járási
elnöke. 1941-ben vitézi rangot kapott, ekkor
felvette szülőfaluja, Bese nevét. 1945-ben
Magyarországra, Tát községbe települt át. A
Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai
tevékenységéért Wodianer-díjat adományozott
Besey Imrének. 1958-ban Budapesten
halt meg.
Amikor Besey Beluch Imre a második világháború
végén Magyarországra települt át,
a barsendrédi magyar iskolát bezárták. Az
épület mint iskola megszűnt, mert a szlovák
iskolát egy másik épületben nyitották meg. A
volt népiskola épületében azóta nem volt tanítás,
ma az egésznapos óvodának ad otthont.
Tehát ezen épület csak addig volt iskola, amíg
Besey Beluch Imre és családja Barsendréden
tartózkodott.
Az ünnepség kicsúcsosodásaként a község
polgármestere, Jozef Bielokostolský elismerő
oklevél és emlékplakett átadásával fejezte
ki a község tiszteletét a 86 éves Besey Gyula
irányában, aki az egyetlen ma élő pedagógus,
aki ebben az iskolában tanítottt. Besey Gyula,
Beluch Imre fia ma Esztergomban él. Sajnos,
leromlott egészségi állapota miatt nem vehetett
részt az ünnepségen, helyette fia, Besey
László mérnök vette át édesapja nevében a
megtisztelő elismerést. Besey Gyula szép levélben
köszönte meg a község vezetőinek és
lakóinak, hogy szülőfaluja ennyi év után is
emlékezetében őrzi. Szülőfaluját sohasem felejtette
el, s mint levelében írta: „Új hazában
kellett folytatnom és befejeznem pedagógus
munkámat, de szülőföldem és szülőfalum
szép emlékei örökre élnek szívemben.”
Az ünnepi hangulatot fokozta a helyi kultúrcsoport,
a Star Kids fellépése Ruženka
Hamranová vezetésével, akik zenés-táncos
előadásukkal örvendeztették meg a közönséget.
Természetesen nem hiányoztak a szavalatok
sem.
Az rendezvény igen érdekes része az az iskolával
kapcsolatos fényképkiállítás volt, ahol a
régi iskolaképeken az érdeklődők mosolyogva
szemlélték családtagjaikat, ismerőseiket,
ha egyáltalán segítség nélkül felfedezték őket.
A képek a községi színjátszó csoport fellépéseiről
is készültek az 1920 és 1940 közötti időből,
valamint a sok-sok kirándulásról, ahol az
iskolásgyerekek Beluch Imre vezetésével jártak.
A kirándulásiok célpontjai Garamhalászi
/Sliač/, Körmöcbánya, Vihnyepeszerény, Selmecbánya,
Garamszentbenedek, Komárom,
Léva, Zselíz, Oroszka, stb. voltak.
Mindenesetre mindenki elégedetten távozott,
hiszen megismerték a község történetének
egy darabját és tudatosították, hogy a
múlt ismerete nélkül nehezebb élni a jelent és
tervezni a jövőt.
Luky János
Luky János, Besey László, Bielokostolský Jozef