2008. január - Szövetség a Közös Célokért
2008. január - Szövetség a Közös Célokért
2008. január - Szövetség a Közös Célokért
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A volt iskola ma az óvodáso birodalma<br />
Száz éves a volt<br />
barsendrédi népiskola<br />
2007 október 13-án a községi önkörmányzat<br />
és az MKP helyi szervezetének rendezésében<br />
ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a<br />
barsendrédi kétosztályos katolikus népiskola<br />
átadásának 100. évfordulójáról, egyúttal emléket<br />
állítottak egy nagyszerű, munkáját szívvel-lélekkel<br />
végző pedagógus családnak.<br />
Jozef Bielokostolský polgármester és Luky<br />
János, az MKP helyi szervezetének elnöke<br />
ünnepi beszámolójukban kiemelték az<br />
iskola felépítésének szükségességét, mivel<br />
Barsendréden a múlt század elején több mint<br />
100 iskolaköteles kényszerült tanulni az egyosztályos<br />
iskolában.<br />
Egy kicsit menjünk vissza a múltba: 1860-<br />
ban hatalmas tűzvész volt Nagyendréden; a<br />
templommal és a plébániával együtt leégett<br />
az iskola is. 1862-ben felépült egy új mesterlakás,<br />
de a tanulók számára csak egy tantermet<br />
biztosítottak. Az iskolaszék1906 júliusi<br />
közgyűlésén elhatározta, hogy a felsőbb hatóságok<br />
felhívására a tankötelesek megemelkedett<br />
száma végett egy másik tanítói állást<br />
szervez, ezért tervbe vették egy új, kétosztályos<br />
iskola építését. Az építkezéshez a polgári<br />
közösség is segítséget nyújtott, hiszen az<br />
építési költségek több, mint a felét állta. 1907<br />
március 20-án nagy ünnepélyességgel folyt<br />
le az alapkőletétel. Az iskola építésében az<br />
egész falu segédkezett és fél év múlva, 1907<br />
szeptember 8-án az új iskolát ünnepélyesen<br />
felszentelték és átadták rendeltetésének. Külön<br />
köszönet illeti az iskola akkori gondnokát<br />
és pénztárosát, Bakó Kálmánt, valamint<br />
az iskola kántortanítóját, Beluch Imrét, akik<br />
nagy hozzáértéssel vezették és irányították az<br />
építkezést. Fel lett újítva a régi mesterlakás,<br />
hogy az újonnan érkezett tanerőnek is legyen<br />
lakása.<br />
24<br />
Az új tanerő Stróbentz Gizella volt, akit az iskola<br />
igazgatója, Beluch Imre 1908-ban feleségül<br />
vett. A házasságból hét gyermek született,<br />
akik közül szüleik példáját követve hárman<br />
léptek a pedagógus pálya rögös útjára.<br />
Beluch Imre 1900-ban szerezte meg a tanítói<br />
oklevelet. Négy évig Nagyölveden tanított,<br />
majd 1904-ben került Barsendrédre. Itt 40<br />
évig tanított, 1941-ben ment nyugdíjba, de<br />
1942-től 1945-ig újra a katedrára állt, a katonai<br />
szolgálatra bevonult barsendrédi tanerőt,<br />
fiát, Besey Gyulát helyetesítette. Barsendrédi<br />
müködése alatt fellendítette e kisközség kulturális<br />
és gazdasági életét. Mindvégig a népi<br />
érdekekhez igazodva töltötte be néptanítói<br />
funkcióját, különböző továbbképző tanfolyamokon<br />
vett részt. Nemcsak Barsendréden<br />
volt ismert, de tevékenysége kiterjedt az<br />
egész környékre, sőt a felvidéki magyarság<br />
egyik vezéralakja volt. A község mindenese<br />
lett, megalakította a Gazdakört, faiskolát<br />
létesített, meghonosította a méhészetet, a<br />
minisztériumban kieszközölte egy vetítőgép<br />
adományozását és vetítőgépes előadásaival a<br />
kisparasztok mezőgazdasági termelését vitte<br />
előre. Az ő kezdeményezésére 1932-ben<br />
kultúrházat építettek a községben. Könyvtárat<br />
létesített, színjátszó csoportokat vezetett,<br />
gyermekkórust, négy szólamú vegyes<br />
kart szerepeltetett rendszeresen a községben<br />
rendezett ünnepségeken. Iskolakertet<br />
létesített, tanulmányi kirándulásokat szervezett,<br />
gyűjtésekkel biztosította a szegény<br />
sorsú gyermekek taneszközökkel, ruházattal<br />
történő ellátását. A Magyar Tanítók Országos<br />
Énekkarának alapító tagja, alelnöke,<br />
1936-tól dísztagja, a Szlovenszkói Általános<br />
Magyar Tanítóegyesületének zselízi járási<br />
elnöke. 1941-ben vitézi rangot kapott, ekkor<br />
felvette szülőfaluja, Bese nevét. 1945-ben<br />
Magyarországra, Tát községbe települt át. A<br />
Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai<br />
tevékenységéért Wodianer-díjat adományozott<br />
Besey Imrének. 1958-ban Budapesten<br />
halt meg.<br />
Amikor Besey Beluch Imre a második világháború<br />
végén Magyarországra települt át,<br />
a barsendrédi magyar iskolát bezárták. Az<br />
épület mint iskola megszűnt, mert a szlovák<br />
iskolát egy másik épületben nyitották meg. A<br />
volt népiskola épületében azóta nem volt tanítás,<br />
ma az egésznapos óvodának ad otthont.<br />
Tehát ezen épület csak addig volt iskola, amíg<br />
Besey Beluch Imre és családja Barsendréden<br />
tartózkodott.<br />
Az ünnepség kicsúcsosodásaként a község<br />
polgármestere, Jozef Bielokostolský elismerő<br />
oklevél és emlékplakett átadásával fejezte<br />
ki a község tiszteletét a 86 éves Besey Gyula<br />
irányában, aki az egyetlen ma élő pedagógus,<br />
aki ebben az iskolában tanítottt. Besey Gyula,<br />
Beluch Imre fia ma Esztergomban él. Sajnos,<br />
leromlott egészségi állapota miatt nem vehetett<br />
részt az ünnepségen, helyette fia, Besey<br />
László mérnök vette át édesapja nevében a<br />
megtisztelő elismerést. Besey Gyula szép levélben<br />
köszönte meg a község vezetőinek és<br />
lakóinak, hogy szülőfaluja ennyi év után is<br />
emlékezetében őrzi. Szülőfaluját sohasem felejtette<br />
el, s mint levelében írta: „Új hazában<br />
kellett folytatnom és befejeznem pedagógus<br />
munkámat, de szülőföldem és szülőfalum<br />
szép emlékei örökre élnek szívemben.”<br />
Az ünnepi hangulatot fokozta a helyi kultúrcsoport,<br />
a Star Kids fellépése Ruženka<br />
Hamranová vezetésével, akik zenés-táncos<br />
előadásukkal örvendeztették meg a közönséget.<br />
Természetesen nem hiányoztak a szavalatok<br />
sem.<br />
Az rendezvény igen érdekes része az az iskolával<br />
kapcsolatos fényképkiállítás volt, ahol a<br />
régi iskolaképeken az érdeklődők mosolyogva<br />
szemlélték családtagjaikat, ismerőseiket,<br />
ha egyáltalán segítség nélkül felfedezték őket.<br />
A képek a községi színjátszó csoport fellépéseiről<br />
is készültek az 1920 és 1940 közötti időből,<br />
valamint a sok-sok kirándulásról, ahol az<br />
iskolásgyerekek Beluch Imre vezetésével jártak.<br />
A kirándulásiok célpontjai Garamhalászi<br />
/Sliač/, Körmöcbánya, Vihnyepeszerény, Selmecbánya,<br />
Garamszentbenedek, Komárom,<br />
Léva, Zselíz, Oroszka, stb. voltak.<br />
Mindenesetre mindenki elégedetten távozott,<br />
hiszen megismerték a község történetének<br />
egy darabját és tudatosították, hogy a<br />
múlt ismerete nélkül nehezebb élni a jelent és<br />
tervezni a jövőt.<br />
Luky János<br />
Luky János, Besey László, Bielokostolský Jozef