2008. január - Szövetség a Közös Célokért

Magyarok,
tartsunk össze
Cseh Angéla levele és beszámolója még
akkor érkezett, amikor csak a terve volt
meg az Itthon-ban most először szereplő
Fáklya–rovatnak. Úgy tetszik, a jabloncai
Csemadok elnök ráérzett a szándékunkra,
mert még a múlt évi sikeres rendezvényükről
már akkor írt a szerkesztőségnek. Kár,
hogy a mellékelt felvételekből nem tudunk
közölni egyet sem, de reméljük, hogy M.
Nagy László kollégánk sorozata a fotózás
titkairól hozzájárul sikeresebb felvételek
készítéséhez.
Jablonca gyönyörű fekvésű apró, kétszáz-egynéhány
lelket számláló falucska
a Rozsnyói járásban, a Szoroskőnek nevezett
szerpentin alatt. Az ottani Csemadok
szervezet mégis képes volt rá, hogy
megrendezze a környékbeli éneklőcsoportok
találkozóját. A faluban a körtvélyesi,
szádalmási, tornagörgői és persze, a helyi
Búzakalász énekesei mutatkoztak be, mert
„nem élhetnek muzsikaszó nélkül.” A rendezvénynek
nem volt egyéb célja, mint
együtt lenni, együtt énekelni, nótázni, mivel
– írja cseh Angéla
– „A szebbnél-szebb
magyar nótákat hallgatva
öröm tölti el az
ember szívét. Dalban,
dallal kifejezhetjük
érzéseinket és hovatartozásunkat.”
Ezért
fontosak a Csemadok
szervezetek, hiszen
azokba tömörülve
megőrizhetjük értékeinket.
A jabloncai népdalkör
11 tagot számlál, vezetője
Csobádi Magdaléna,
aki egyben a
dalszövegek szerzője.
A csoport évente 8-10
alkalommal lép fel. A
Búzakalász tagjai: Angyal
Renáta, Angyal
Valéria, Cseh Angéla,.
Cseh Noémi, Cseh
Rózsa, Cseh Sarolta,
Cseh Valéria, Csobádi
Magdaléna Csontos Olga, Kázmán Mária,
Kovács Katalin. Reméljük, hogy a népdalkörök
minden magyarlakta településen
Ne temessük a magyarnótát...
Kamocsai Gál László
Jabloncai látkép
A Csemadok Kamocsai Alapszervezete
2007-ben immáron 3. alkalommal rendezte
meg a helyi kultúrházban hagyományosan,
mulatsággal egybekötött nótaműsorát,
mely a „Várjatok még őszirózsák...” című
nótával nyílt meg. A nótaesten Tóth Irma, a
szervezet elnöke nagy tisztelettel köszöntötte
a termet zsúfolásig megtöltő közönséget.
Ezt követően Lukács Edit műsorvezetésével
megkezdődött a színvonalas és tartalmas
nótaműsor, amely évente összehozza a környék
nótaénekes és nótakedvelő közönségét.
Elsőként köszönthettük a színpadon a műsor
főrendezőjét, Kamocsai Gál Lászlót,
Pepes Sándor és zenekara kíséretével, akiket
a hálás közönség lelkes tapsa fogadott. A
nagyérdemű örömére átnyújtotta nótacsokrát:
Győrög Attila Felsőszeliből, Matus Ernő
Várkonyból, Horsicza Tibor Padányból, akik
mindannyian a kispesti nótaklub elismert
felvidéki tagjai. Megörvendeztett bennünket
nótáival Gál Zoltán andódi, Vígh Valéria
nádszegi, Katona Katalin nagymegyeri,
Gőgh Zoltán gútai, valamint Szabó Árpád
és Halász Béla hazai nótaénekesek.
reneszánszukat élik majd a huszonegyedik
században – ehhez kívánja Isten áldását a
szerkesztőség.
/gy/
A műsor második részében Kamocsai
Gál László a „Hiányzik valaki...” című
nótával emlékeztetett a Zsámbokon 65
évesen elhunyt Ferkó István Cselényi-
díjas műsorvezetőre, aki gyermekeikként
szerette és felkarolta a felvidék ifjú
nótaénekeseit.
A kamocsai nótaest bebizonyította, hogy
fölösleges „temetni” a magyarnótát,
merthogy nincs rá igény, nincs nótaénekes
utánpótlás. Kamocsán ugyanis szinte
csak fiatalok léptek színpadra. Az est
főrendezője Kamocsai Gál László műkedvelő
nótaénekes volt, aki közel másfél
évtizede énekel és 37 éves, s aki így
nyilatkozik a Nótás Újságban: „... Szülőfalumban,
Kamocsán, összetartó, népes
család vett körül, nem hiányoztak a családi
alkalmak, ahol mindig felcsendültek
a szebbnél-szebb magyarnóták. Kora gyerekkoromtól
szinte észrevétlenül nőttem
bele a nótázásba. A húszas éveimben lettem
a magyarnóta szerelmese. 2002-ben
a Bősön megrendezett szlovákiai amatőr
nótaénekes versenyen elnyertem a nemzetközi
zsűri Aranyserlegét. Örömmel megyek
el mindenüvé, ha meghívnak, mert
úgy vélem, a magyarnóta éneklés küldetés.”
(k)
22