FELVIDÉKI FALUMÚZEUMOK – APÁTÚJFALU Falumúzeum a gémeskút árnyékában Apátújfalu a történelmi Hont és Nógrád határán fekszik. Hont vármegye régi térképein Újfalu és Apáti még két önálló településként van feltüntetve. Bakács István ,,Apaty” első írásos említését 1302-re teszi. Ettől kezdve a Hontpázmán nemzetség családjai uralták a falut. Győrffy György szerint a helységet már a XII. század elején is említik. Újfaluról hosszú időn át úgy tudtuk, hogy 1330-ban tettek róla említést először. Bakács István ír egy 1323-ban kelt okiratról, amelyben már szerepel a helység neve Vyfalu alakban. A faluról Fényes Elek is megemlékezik geográfiai szótárában. Apátiról írja, hogy ,,földje és rétje jó, szőlője kitűnő bort termő, erdeje csekély”. A magyar falunak a XIX. század közepén 168 katolikus lakosa volt. Újfalu Balassagyarmattól negyed mérföldre települt, 265 katolikus és 9 evangélikus lakossal. A palóc községnek hosszú időn át temploma sem volt. 1923-ban Haller plébános kezdeményezésére kezdtek neki a templom építésének. Iskola is csak a század elejétől működött a faluban. Árfa Tamás erdélyi tanító kezdte meg az iskolában az oktatást. A magyar iskola az 1974-75- ös tanévben zárta be kapuit 21 diákkal, utolsó pedagógusa Pölhös Miklós volt. Sajnos a magyar iskola hiánya érezteti hatását a község kulturális életében is. Bár a Csemadok helyi szervezetének egy-két lelkes, idős tagja megpróbálkozik még a múlt felidézésével és a fontosabb évfordulókon, az évente megtartott falunapokon hallatják hangját, bemutatkoznak a kultúra helyi napszámosai, már nincs meg az a lelkesedés, mely egykoron annyira jellemezte ezt a néhány száz lakosú magyar települést. Ennek némileg ellentmond az a tény, hogy pár lelkes magyar ember, a krónikában olvasható bejegyzés alapján Schmidt László, Bevíz József, Kukolík László és Blaho Emil közreműködésének és elszántságának köszönhetően 2003- ban megnyitották a helyi Falumúzeumot ,melyre igazán büszkék lehetnek a helyiek, de még a környékbeliek is. A krónika bejegyzéseiből látni,hogy minden eddigi látogató szép élményekkel gazdagodva távozott a helyszínről. Ha kicsit végigkalauzoljuk az olvasót a Falumúzeumon, akkor elmondhatjuk, hogy az épület szerves részét képezi a ház melletti nyitott fészer vagy szárazalja, ahogyan a palócok mondják, mely alatt ott állnak az egykori parasztvilág dolgos hétköznapjait megörökítő szerszámok, a hagyományos szénásszekér, a föld megmunkálásához szükséges eszközök, mint az eke és a borona, de számos olyan dolog is, melynek nevét a mai fiatalok már nem is tudják, hírét sem hallották. A különbejáratú kamrában a helyi borkultúra hagymányainak igazolásaként ott áll az a fából készített szőlőprés, melynek az aljára vésett bejegyzés 1913- ból való. A két nagyobb belső szoba egyikének padlóját az eredeti formában hagyták, vagyis agyaggal és tehéntrágyával felöntve. A szobában felállított szövőszék áll, mellette az igen ritka iker tiló, amit a kender megtörésére használtak, valamint a szövéshez és fonáshoz szükséges eszközök. A másik szoba, az ún. tisztaszoba , a palóc nép vallásosságáról, viseleti szokásairól és hazaszeretetéről tesz tanúbizonyságot. Különösen értékes darabja a gyűjteménynek az egykori paraszt-Bocskay kabát, melyhez hasonlót még komolyabb néprajzi múzeumokban sem láttam. A múzeum gondnoka, Schmidt László panaszolja, hogy az épületet, sok környékbeli múzeummal és kápolnával egyetemben, már egyszer kifosztották, és minden értékesebb kegytárgyat elvittek belőle. Ezeket egy későbbi helyi gyűjtés alkalmával pótolták. Az adományozókról pontos listát vezet, ezzel is jelezve, hogy ez a közgyűjtemény a helyi palóc emberek összefogásából jött létre, kelt életre. Ez tiszteletre méltó, mert jelzi, a gyökerek még élnek az ezeréves földben. És ezek a gyökerek minden látszat ellenére, magyarok. Csak az új, friss hajtásokat kellene nagyobb odafigyeléssel ápolni, óvni. Hogy olyan fákká cseperedjenek, mely fáknak a tetejéből látni lehessen még a magyar múltat és jövőt is, itt, kődobásnyira az immár határtalan Európa valóban lebontott határa közelében, az Ipoly völgyében. A falubéliek ebbéli felelősségére a község főterén álló Szent István szobor is gyakran figyelmeztet, reméljük, nem eredménytelenül. Palócz 50
ITTHON 51