2008. január - Szövetség a Közös Célokért

kapcsolat a civil szervezetekkel, a pozsonyi
magyar fiatalokkal.
Külön fejezetben kell említenem az
együttműködésünket a Magyar Koalíció
Pártjával, hiszen az elmúlt időszakban és
valószínűleg az elkövetkezendő időben
is számos olyan politikai és társadalmi
kérdés lesz, amelynél napi egyeztetésre
lesz szükség. Ilyen volt tavaly a Pátria
Rádió megmentésének ügye, melynek
érdekében a Csemadok petíciós akcióba
kezdett, és közel 14 000 aláírással bizonyította,
hogy számunkra a Pátria Rádió
kiemelten fontos hírközlő eszköz, mely
nélkülözhetetlen az anyanyelvünkön
való tájékoztatás láncolatában. Ilyen volt
a Beneš-dekrétumok ügye, ami kisebb
politikai vihart kavart a közéletben. De
említhetném még a komáromi Magyar
Kultúra és Duna Mente Múzeuma esetét,
vagy a szlovákiai magyar iskolák ellen irányuló
újabb támadás tényét; az Ifjú Szívek
néptáncegyüttes problémáját, vagy éppen
a civil szervezetek ellen irányuló törvénytervezet
miatti tiltakozást. Mindebből
látni, hogy a Csemadok, bár lényegében
kulturális szervezet, súlyánál fogva kénytelen
bizonyos társadalmi kérdésekben
állást foglalni. Nemcsak a tagság, hanem
a szlovákiai magyar társadalom is elvárja
ezt tőlünk. A sajnálatos és a veszélyes az,
hogy ezt a szlovák kormány nem nézi jó
szemmel és bizonyára megnehezíti majd
a munkánkat. Természetesen a jövőben is
fel kell vállalnunk azt, amit tőlünk a tagság
és a magyar nemzeti közösség elvár.
Ebben az esztendőben új tagkönyveket
adtunk ki, ami a tagság újbóli számbavételét
irányozza elő. Fontos, hogy tudjuk,
mennyien vagyunk. Egy egész évünk lesz
a tagkönyvcserére, remélem sok új taggal
gyarapodunk majd. Ami újdonság, hogy
bevezettük az ún. Ifjúsági kártyát, amit
azok az alapiskolás tanulók kapnak kézhez,
akik a szervezet keretén belül működnek
bábcsoportokban, tánccsoportokban,
kórusokban vagy más területeken,
akik szavalókként, prózamondókként bemutatkoznak
a versenyeinken. Ez egyfajta
kapocs lesz az ifjúság és a szervezet felnőtt
tagjai között, és gyakorlatilag az utánpótlást
biztosítja.
Kiemelten próbáltam foglalkozni a
peremvidéken élő tagsággal; személyes
részvételemmel jeleztem egyes rendezvényeken,
hogy fontosnak tartom: ha
nehéz körülmények között is, teljesítsük
azt a küldetést, amit vállaltunk. Igyekeztem
több anyagi forrást juttatni számukra
egyes pályázati lehetőségeinkből. Csak
remélni tudom, hogy ez a segítség érezhető
volt. Sokszor érzem egy-egy ilyen
kiutazásom alkalmával, hogy pusztán a
jelenlétem is mekkora öröm ezekben a
régiókban, mert értékelik az odafigyelést,
munkájuk megbecsülését. De én is kaptam
erőt, biztatást tőlük – szükségem van
rá. Egyre nehezedik a nyomás a szlovákiai
magyar közösségre; új kérdéseket nyitnak
meg, melyekre megfelelő válaszokat kell
majd adnunk.
Ebben az évben is sok feladat vár ránk.
50 éves lesz Országos Kulturális Ünnepélyünk
Gombaszögön. Kevés civil szervezet
mondhatja el magáról Európában,
hogy van olyan rendezvénye, mely már
ötven éve fut. Ez mérlegvonás is lesz, lehetőség
önmagunk újbóli megfogalmazására.
Remélem tudunk vele élni. El kell
indítanunk azokat a munkálatokat, melyek
Szövetségünk megalakulásának 60.
évfordulóját készítik elő. Erősíteni kell a
szakmai munkát, a képzést a szervezeten
belül. Bejelentettük különböző fórumokon
azt az igényünket, hogy a Csemadok
és a dunaszerdahelyi Művelődési Intézet
külön állami támogatást kapjon, mint
ahogyan azt a Matica Slovenská esetében
törvényben garantálja a szlovák állam.
Ha egyenlőségről beszélünk, hát legyünk
egyenlők mindenben, a jog szerint is, a
munkánk szerint is. Hiszem azt, hogy
együttműködve sok minden sikerül. Hiszem
azt, hogy van jövője a Csemadoknak.
És nemcsak hiszek ebben, de minden
erőmmel dolgozok is, teszek is érte,
mert a bizalmat feltétel nélkül szeretném
megszolgálni. Nem csüggeszt el az sem,
hogy közben tíztonnás kettős keresztek
tömkelege emelkedik magasra az általunk
lakott régiókban, hiszen nemzeti címerünk
többi részét már mi is hozzá tudjuk
hegeszteni, s ékesíteni azzal a Szent Koronával,
mely az itt élő nemzetek szimbóluma
volt ezer éven keresztül. Mert mi
nem rombolni, de építeni születtünk, és
épiteni fogunk. Fogjunk hát össze, tegyük
amit kell, amit lehet, amíg lehet. A nemzet
fáján mindnyájan levelek vagyunk, mindnyájunknak
helye van, mindnyájunkat
egyformán melegít az éltető nap. Segítsük
hát egymást ebben a tudatban, egy erős
szövetség megtartása érdekében. Ehhez
kívánok mindnyájunknak sok sikert, erőt,
kitartást az új esztendőben!
Hrubík Béla,
a Csemadok országos elnöke
ITTHON 11