A volt iskola ma az óvodáso birodalma Száz éves a volt barsendrédi népiskola 2007 október 13-án a községi önkörmányzat és az MKP helyi szervezetének rendezésében ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a barsendrédi kétosztályos katolikus népiskola átadásának 100. évfordulójáról, egyúttal emléket állítottak egy nagyszerű, munkáját szívvel-lélekkel végző pedagógus családnak. Jozef Bielokostolský polgármester és Luky János, az MKP helyi szervezetének elnöke ünnepi beszámolójukban kiemelték az iskola felépítésének szükségességét, mivel Barsendréden a múlt század elején több mint 100 iskolaköteles kényszerült tanulni az egyosztályos iskolában. Egy kicsit menjünk vissza a múltba: 1860- ban hatalmas tűzvész volt Nagyendréden; a templommal és a plébániával együtt leégett az iskola is. 1862-ben felépült egy új mesterlakás, de a tanulók számára csak egy tantermet biztosítottak. Az iskolaszék1906 júliusi közgyűlésén elhatározta, hogy a felsőbb hatóságok felhívására a tankötelesek megemelkedett száma végett egy másik tanítói állást szervez, ezért tervbe vették egy új, kétosztályos iskola építését. Az építkezéshez a polgári közösség is segítséget nyújtott, hiszen az építési költségek több, mint a felét állta. 1907 március 20-án nagy ünnepélyességgel folyt le az alapkőletétel. Az iskola építésében az egész falu segédkezett és fél év múlva, 1907 szeptember 8-án az új iskolát ünnepélyesen felszentelték és átadták rendeltetésének. Külön köszönet illeti az iskola akkori gondnokát és pénztárosát, Bakó Kálmánt, valamint az iskola kántortanítóját, Beluch Imrét, akik nagy hozzáértéssel vezették és irányították az építkezést. Fel lett újítva a régi mesterlakás, hogy az újonnan érkezett tanerőnek is legyen lakása. 24 Az új tanerő Stróbentz Gizella volt, akit az iskola igazgatója, Beluch Imre 1908-ban feleségül vett. A házasságból hét gyermek született, akik közül szüleik példáját követve hárman léptek a pedagógus pálya rögös útjára. Beluch Imre 1900-ban szerezte meg a tanítói oklevelet. Négy évig Nagyölveden tanított, majd 1904-ben került Barsendrédre. Itt 40 évig tanított, 1941-ben ment nyugdíjba, de 1942-től 1945-ig újra a katedrára állt, a katonai szolgálatra bevonult barsendrédi tanerőt, fiát, Besey Gyulát helyetesítette. Barsendrédi müködése alatt fellendítette e kisközség kulturális és gazdasági életét. Mindvégig a népi érdekekhez igazodva töltötte be néptanítói funkcióját, különböző továbbképző tanfolyamokon vett részt. Nemcsak Barsendréden volt ismert, de tevékenysége kiterjedt az egész környékre, sőt a felvidéki magyarság egyik vezéralakja volt. A község mindenese lett, megalakította a Gazdakört, faiskolát létesített, meghonosította a méhészetet, a minisztériumban kieszközölte egy vetítőgép adományozását és vetítőgépes előadásaival a kisparasztok mezőgazdasági termelését vitte előre. Az ő kezdeményezésére 1932-ben kultúrházat építettek a községben. Könyvtárat létesített, színjátszó csoportokat vezetett, gyermekkórust, négy szólamú vegyes kart szerepeltetett rendszeresen a községben rendezett ünnepségeken. Iskolakertet létesített, tanulmányi kirándulásokat szervezett, gyűjtésekkel biztosította a szegény sorsú gyermekek taneszközökkel, ruházattal történő ellátását. A Magyar Tanítók Országos Énekkarának alapító tagja, alelnöke, 1936-tól dísztagja, a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesületének zselízi járási elnöke. 1941-ben vitézi rangot kapott, ekkor felvette szülőfaluja, Bese nevét. 1945-ben Magyarországra, Tát községbe települt át. A Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai tevékenységéért Wodianer-díjat adományozott Besey Imrének. 1958-ban Budapesten halt meg. Amikor Besey Beluch Imre a második világháború végén Magyarországra települt át, a barsendrédi magyar iskolát bezárták. Az épület mint iskola megszűnt, mert a szlovák iskolát egy másik épületben nyitották meg. A volt népiskola épületében azóta nem volt tanítás, ma az egésznapos óvodának ad otthont. Tehát ezen épület csak addig volt iskola, amíg Besey Beluch Imre és családja Barsendréden tartózkodott. Az ünnepség kicsúcsosodásaként a község polgármestere, Jozef Bielokostolský elismerő oklevél és emlékplakett átadásával fejezte ki a község tiszteletét a 86 éves Besey Gyula irányában, aki az egyetlen ma élő pedagógus, aki ebben az iskolában tanítottt. Besey Gyula, Beluch Imre fia ma Esztergomban él. Sajnos, leromlott egészségi állapota miatt nem vehetett részt az ünnepségen, helyette fia, Besey László mérnök vette át édesapja nevében a megtisztelő elismerést. Besey Gyula szép levélben köszönte meg a község vezetőinek és lakóinak, hogy szülőfaluja ennyi év után is emlékezetében őrzi. Szülőfaluját sohasem felejtette el, s mint levelében írta: „Új hazában kellett folytatnom és befejeznem pedagógus munkámat, de szülőföldem és szülőfalum szép emlékei örökre élnek szívemben.” Az ünnepi hangulatot fokozta a helyi kultúrcsoport, a Star Kids fellépése Ruženka Hamranová vezetésével, akik zenés-táncos előadásukkal örvendeztették meg a közönséget. Természetesen nem hiányoztak a szavalatok sem. Az rendezvény igen érdekes része az az iskolával kapcsolatos fényképkiállítás volt, ahol a régi iskolaképeken az érdeklődők mosolyogva szemlélték családtagjaikat, ismerőseiket, ha egyáltalán segítség nélkül felfedezték őket. A képek a községi színjátszó csoport fellépéseiről is készültek az 1920 és 1940 közötti időből, valamint a sok-sok kirándulásról, ahol az iskolásgyerekek Beluch Imre vezetésével jártak. A kirándulásiok célpontjai Garamhalászi /Sliač/, Körmöcbánya, Vihnyepeszerény, Selmecbánya, Garamszentbenedek, Komárom, Léva, Zselíz, Oroszka, stb. voltak. Mindenesetre mindenki elégedetten távozott, hiszen megismerték a község történetének egy darabját és tudatosították, hogy a múlt ismerete nélkül nehezebb élni a jelent és tervezni a jövőt. Luky János Luky János, Besey László, Bielokostolský Jozef
ITTHON 25