2008. január - Szövetség a Közös Célokért

ELŐ MÚLTUNK
A földház
ban három napon belül észrevette a hibát
és attól kezdve a magyar tudós már csak
kísérővel mozoghatott, ami a gyakorlatban
lehetetlenné tette további kutatásait.
Magyarországra hazatérve jegyzeteiből
írt néhány cikket és levelezett is kazakokkal,
hogy további szálakat göngyölíthessen
fel, azonban az Akadémia nem nézte
jó szemmel ténykedését és lesöpörte az
asztalról a kazaksztáni magyar törzzsel
foglalkozó témát. Tóth Tibor soha többé
nem jutott el a Torgaj- kapui magyarokhoz.
Ez nem csoda, hiszen kutatásai nem
erősítették meg a hivatalos, finnugormagyar
rokonság elméletét. Az 1989-
bben elhunyt tudós feljegyzéseit, levelezését,
hagyatékát azonban megőrizte a
Magyar Antropológiai Intézet abban a
reményben, hogy a titkok ládája egykoron
felnyílik és elvezet bennünket ázsiai
hajszálgyökereinkhez, a történelem és
az idő homályában eltűnt őshazába, a
Torgaj-kapuhoz.
A felvidéki Varga-törzs
Mielőtt azonban elsodornának bennünket
a múltbéli események, néhány gondolat
erejéig foglalkozzunk a mai szlovákiai
magyar valósággal, illetve valótlansággal,
a szűkebb pátriánkban honos hivatalos
állásponttal, hogy az elmagyarosodott
szlovákok mindennapjaiba betekinthessünk.
De félre a tréfával és az agyament,
műkedvelő önjelölt történészek rögeszméjével,
vezessük be az olvasót a valóságba,
hogy tudnillik a felvidéki magyarok
közül is egyre többen érdeklődnek honfoglaló
őseink szokásai iránt. Gyermekeiket
az ősi életforma szerint nevelik,
mindennapjaikban egyre nagyobb teret
kap az ősiség. Egyre többen ismerik fel,
hogy a természettel és a lelkünkkel harmóniában
élve új távlatok nyílnak. Az
egyik ilyen felvidéki család a Vírt községtől
alig 2 kilométerre fekvő, tanyán
élő Vargáék kis közössége. A tanya közigazgatásilag
Dunaradványhoz tartozik.
Varga Sándor a családját Varga-törzsként
határozza meg. A tanyán harmadmagával
él, a saját maga építette földházban,
melyhez két jurta sátor tartozik. Racka
juhokat és mangalicákat tart és van hat
lova, ezekhez mostanság egy újszülött
csikó is csatlakozott. Beszélgetésünkkor
többször hangsúlyozta, hogy nem szándéka
elfelejteni: a XXI. században él; nem
akarja elutasítani a civilizáció vívmányait,
de számára a természettel kialakított
harmónia mindennél többet ér. Házában
a világítást napelem biztosítja. Nagyobb
áramfogyasztás esetében áramfejlesztőt
használ. Igy érzi jól magát és a gyermekeit
is ebben a szellemben neveli. 12 évvel
ezelőtt ismerkedett meg ezzel az életformával.
Azóta tagja lett a Kassai Lovasíjász
Szövetségnek és családját Varga törzsként
említi. Tanyáján a lovasíjászattal, íjászattal,
a magyar harcművészettel ismerkedő
fiatalokat nevel, hogy megszerezhessék
a honfoglaló őseinktől örökölt tudást. A
tudást, melyet saját tapasztalatból, felismerésből
vagy a barátai révén szerez
meg az ember, a végletekig lehet tökéletesíteni.
Véleménye szerint ez egy olyan
út, amelynek soha sincs vége, elkíséri az
embert a sírig, élete bármelyik szakaszában
megismerkedhet vele az ember. Tanyáját
fokozatosan fejleszti és már tart
lovasíjász bemutatókat a saját tanyáján
is. „Tavaly gyerektábort rendeztünk be
a tanyán, itt ismerték meg a kisfiúk és
kislányok honfoglaló őseink szokásait, de
az ünnepnapokon is várjuk mindazokat,
akiket érdekel a múltunk” – tájékoztatott
Varga Sándor. Hogy miért is tartottam
szükségesnek ezt a kis kitérőt beilleszteni
Varga Sándor bemutatásával, elmondom
azt is. Sándor néhány évvel ezelőtt
egy lovasíjász bemutatón megismerkedett
a Magyarországon élő Bíró András
humángenetikussal, antropológussal. Ez
a találkozás eredményezte, hogy Varga
Sándor eljusson a kazaksztáni magyarokhoz,
hogy megismerhesse azt a népet,
melynek gyökerei a mi gyökereinkkel
közösek. /folytatjuk/
Hrubík Béla
ITTHON 37