2008. január - Szövetség a Közös Célokért

Falusi és egyéb csoportok
az Egressy Fesztiválon
Higgins professzor szerelmes.
A legigéretesebb tehetség Danis Alica lett.
Tollat fosztanak Szomotoron
Tizenegy versenyelőadás és négy vendégelőadás,
két kiállítás és egy köszöntő – enynyi
a IX. Egressy Fesztivál gyorsmérlege.
De ne feledkezzünk meg a rekordszámú
nézőről sem, voltak előadások, amelyen
gombostűt sem lehetett leejteni.
A vita igazán csak a fesztivál után lángolt
fel Kozsár Zsuzsának az Új Szóban
megjelent cikke kapcsán. Vajon kié is ez
a fesztivál, kik számára készül, s vajon hű
maradt-e eredeti küldetéséhez 1999-ben
ugyanis a Királyhelmecen útjára indított
rendezvény még a Falusi Színjátszók Fesztiválja
nevet viselte, s az alapító atyák és
anyák szerint (egyikük, Jarábik Gabriella
az idén kapta meg a Mics Károly életműdíjat)
ezen a fesztiválon azok a falusi
csoportok kaptak volna lehetőséget, akik
nem férnek be a Jókai Napok programjába
(vagy a csoport minőségbeli mutatói
vagy a választott előadás tematikája
miatt). Ez volt a kezdetekkor, de ahogy a
fesztivál helyszíne megváltozott, úgy annak
monotematikus besorolása is. Amíg
az első fesztiválra négy csoport jelentkezett
be (köztük az a nánai, amely egy kivételével
az összes fesztiválon jelen volt), addig
a későbbiek során a csoportok száma
fokozatosan emelkedett, s már azok is beneveztek,
akik addig rendszeresen a Jókai
Napokra jártak. A szervezők előbb megváltoztatták
a kiírást, s a már Jókai Napokon
versenyben szerepelt előadásokat
kizárták Szepsiből, majd 2003-ban megváltoztatták
a fesztivál nevét is, amely így
a Szepsiben kántortanítóként működött
Egressy Béni nevét kapta. A szervezők
hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a
klasszikus falusi színjátszó műfajok (népszínművek,
esztrád, népi hagyományok)
mellett helyet kaphatnak az ún. modernebb
műfajok is. Ezt ugyan egyes falusi
csoportok nem nézték jó szemmel, de a
többség örömmel fogadta a más minőségi
szinten működő előadásokat, s ezt a célt
szolgálják a meghívott vendégelőadások
is, így táncszínházi produkciók mellett
megjelent a fesztiválon a stúdióelőadás, s
a totális színház is. A szervezők nemcsak
hazai magyar csoportokat hívtak meg
vendégszerepelni, hanem Lengyelországból
(Pulawy, Pogodni) és Magyarországról
(Nagykálló, Sajókaza, Budapest) is érkeztek,
sőt több szlovák társulat (Igló, Selmecbánya)
is vendégeskedett már a fesztivál
két helyszínén, Szepsiben és Buzitán.
Amint írtam, a fesztiválra jelentkező csoportok
száma folyamatosan emelkedett,
így a fesztivál állandó háromtagú szervezőbizottsága
kénytelen volt a válogatás
mellett dönteni. Az elmúlt években rendszeresen
meglátogatták az összes bejelentkezett
csoportot, és szakmai tanácsaikkal
is támogatták őket.
Visszatérve a kilencedik évfolyamhoz,
tizenhat csoport nevezett be, közülük az
ímelyiek és a királyhelmeciek visszaléptek,
mivel nem készült el az előadásuk,
míg a nagykürtösi Palóc Varietas és a
galántai gimnázium csoportját nem hívta
meg a válogatóbizottság. Már a jelentkezési
határidő lejárta után nevezett be a
bódvavendégi és a rudnai csoport, így az
ő jelentkezésüket sem tudták elfogadni. A
fesztivál a kassai KGSzT előadásával vette
kezdetét, s mint később kiderült, ez az
előadás vitte el a fődíjat is. A kassai Márai
Sándor Gimnázium mellett működő csoport
már többször szerepelt sikeresen a
Jókai Napokon is, s amíg a csoport első
előadása a Padlás c. mesemusical volt,
most annak egy parafrázisát vitték színre
Zalán Tibor tollából. A Vigyázat, a tetőn
angyalok járnak c. megzenésített mese (a
zenét Hundža Tamás szerezte) jól ismert
mesehősök eddig ismeretlen kálváriáját
meséli el invenciózusan, rengeteg ötletet
beépítve. Ennek az előadásnak az egyik
szereplője, Tóth Károly nyerte el a legjobb
férfi mellékszereplő díját is. Szintén állandó
„jókainapos” csoport a Füleki Zsák-
12