Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből

Boldog Özséb 35 lett. 1262-ben már Rómában jár, hogy a Szentszéktől rendjének megerősítését
kérje. A pápa, IV. Orbán Pál veszprémi püspököt meg is bízta a rend felülvizsgálásával. Ő
azonban még nem találta a rend javait elégségesnek ahhoz, hogy belőle függetlenül
megélhessenek. Ezért a pápától kapott hatalmánál fogva 1263-ban a mindenkori
megyéspüspök joghatósága alá helyezte a Pálosokat, megszabta kolostoraik számát.
Ezenkívül szabályozta életrendjüket is. Különösen fontos az a rendelkezése, hogy az isteni
szolgálatot, a Szentmisét és a karimádságot a székesegyházi kanonokok szokásai, rendje
szerint kellett végezniük. A pálos kolostorok száma azonban Pál veszprémi püspök tilalma
ellenére is egyre szaporodott, ha a veszprémiben nem is, de más egyházmegyében annál
inkább. Ladomér esztergomi érsek az egyházmegyéjében elszaporodott pálosoknak már
regulát írt elő. Ezt Lőrinc rendfőnök kérésére 1297-ben András egri püspök is elfogadja, s
egyházmegyéje pálos kolostoraiban kötelezővé teszi.
Lőrinc rendfőnök 1300-1304 között már a Buda feletti remetelakhelyén fényes
kolostort építtet Szent Lőrinc tiszteletére, s ezt teszi most már a Szent Kereszt helyett a rend
fő kolostorává. Az ő érdeme, hogy 1308-ban Gentilis bíbornoknál, az országunkba küldött
tejhatalmú pápai követnél elintézte, hogy nem kellett többé Lodomér püspök regulája szerint
élniük, hanem követhették Szent Ágoston szabályait. 36 1309. február 1-én kelt engedmény-
levelében Gentilis bíboros, a rendtagok kérésére, a pápától kapott tejhatalma alapján
megengedte, hogy nagykáptalanokat tarthatnak, amelyeken szabadon hozhatnak
határozatokat, csak Szent Ágoston regulájának lényegét meg ne változtassák. A rend azonnal
élt e jogával, 1309. május 23-án összeült az első nagykáptalan a budai Szentlőrinc-
Azután leültek a forrás közelében…” és sokat beszélgettek. Déltájban „eljött egy holló, leszállt a közeli fára,
azután kedvesen hozzájuk repülve letett közéjük egy kenyeret és elszállt. Akkor Pál azt mondta Antalnak:
„Áldott legyen az Úristen, ki nekünk eledelt küldött. Tudnod kell, hogy hatvan esztendeje már, hogy ez a holló
nekem minden nap fél kenyeret hord, de most a te eljöveteledért az Úr megkettőzte az élelmet.” (Szentek élete)
„Jámbor vita támadt köztük, vajon ki méltóbb megtörni a kenyeret. Pál a vendégnek, Antal az idősebbnek
ajánlotta fel a kenyérszegést. Végül mindketten megfogták és két egyenlő részre osztották.” (Legenda Aurea)
Miután ettek és ittak a forrás vizéből, hálát adtak Istennek. Az éjszaka nagyobbik részét imádságban töltötték az
idős remeték. Másnap visszatértek a nyájas beszélgetésre, majd Pál megkérte Antalt, hogy hozza el neki
palástját. S amíg az aggastyán remetetárs távol volt, Pál meghalt. Amikor Antal visszaérkezett, látta, hogy Pál
térden áll, arcát és kezét az égre emeli. Mikor rájött, hogy már meghalt, így szólt Antal: „Ó, te áldott lélek,
halálodban is megmutatod, amit egész életedben tettél.” (Legenda Aurea) „Megölelte a szent testet, megcsókolta
és keservesen siratta. Azután karjaira vette, kivitte a barlangból és elmondta mind a zsoltárokat és dicséreteket,
amelyeket a halottakért szoktak mondani a keresztények.” (Szentek élete) elvégezve a zsolozsmát gondolkodni
kezdett, hogy miként temesse el a szent ember testét. Ugyanis nem volt nála semmi, hogy megáshassa Pál sírját,
de ott termett két oroszlán és körmükkel kaparni kezdték a földet és ástak egy gödröt, és miután Antal eltemette
Pált, visszatértek az erdőbe. Antal pedig magához vette Pálnak pálmalevelekből font tunikáját, és ünnepi
alkalmakkor azt öltötte magára. Pál halála évét 341-re vagy 343-ra teszik a történészek. Holtteste
Konstantinápolyba majd Velencébe került. (Vö. Török,-Legeza,-Szacsvay, PÁLOSOK, Mikes Kiadó, Budapest,
1996. 7-9.)
35 Prior provincialis Ord. S. Pauli primi Eremitae
36 Vö. SZENT ÁGOSTON REGULÁJA, FORD. PUSKELY, MÁRIA, KORDIA. Budapest, 1992.
16