Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből

Duna bal partján kiépült településre szállott át. A jobb oldali terület a Buda nevet kapta.
Mivel a Duna ezen a helyen volt a legkeskenyebb, ezért már ősidők óta volt itt
átkelőhely, melyet a hegyről Pesti-révnek neveztek. A folyó bal partján kialakult nagyobbik
települést Pestnek, a jobb parton lévőt Kis-Pestnek hívták. Néhány száz évvel később az
idetelepülő németek is átvették Pest városának nevét, s a maguk nyelvére lefordítva, „Ofen"-
nek nevezték el.
A barlang keletkezése a földtörténeti korok elejére nyúlik vissza, amikor a tenger
borította vidékből kiemelkedett az itt képződött üledékes kőzet. A kiemelkedett részeknél a
beszivárgó hideg vizek mellett termálvíz feltörések is megjelentek, melyek könnyen
formálták, koptatták, oldották a puha mészkövet, így alakítva ki azt a hatalmas üreget, amit a
templom elkészültéig, egy itt letelepedett remetéről Szent Iván barlangnak neveztek 8 . Iván
remete a történelmi leírások tanúsága szerint a hegy lábánál feltörő meleg forrásvizekkel
gyógyítatta a hozzá kijáró embereket. Később ezek a vizek lehúzódtak egészen a Duna
szintjéig. Napjainkban ezek a hegy alatt található hőforrások nagyon kellemes természetes
fűtést biztosítanak az egész templomban.
A középkori okleveles emlékeinkben található „Pest-hegy" megjelölés mellett
találkozhatunk még a Kelen-hegy névvel is, majd egyre általánosabbá vált a Szent Gellért-
hegy elnevezés.
4. A sziklabarlang eredetéről
A Sziklatemplom mai formájában tulajdonképpen két részből áll: A felső ősi barlang-
képződményből (Szent Iván barlang majd utóbb Lourdesi Barlang) és egy alsó, a hegy
belsejében elhelyezkedő, mesterségesen kialakított sziklaüreg rendszerből. Ez utóbbi hátsó
kijárata a pálos kolostorra nyílik. A felső, az eredetileg Szent Ivánról elnevezett barlangrész
ősemberbarlang volt. Mintegy hét-nyolcezer évvel ezelőtt az őskőkorban 9 élt emberek
nyomaira bukkantak a közeli Tabánban. Ezek valószínűleg elfoglalták a terület legmagasabb
pontját: a Gellért-hegyet is, ahonnan szemmel lehetett tartani a dunai átkelőhelyeket. Bár a
Szent Iván barlangról a későbbi korokból kevés feljegyzés maradt fenn, annyi bizonyos, hogy
emberi lakhelyül szolgált. Belsejében több épület alapjait megtalálta századunk elején a
próbaásatásokat végző Kadic Ottokár.
7 Vö. GEREVICH, LÁSZLÓ(SZERK.) BUDAPEST TÖRTÉNETE I-II., Budapest, 1975.
8 A Szent Iván barlangot szerencsétlen sorsú, a társadalom perifériájára szorult emberek lakták még a XX.
Század elején is. E barlanglakások felszámolására a Gellért rakpart rendezése előtt az 1870-es évektől került sor.
9 újkőkorban
6