Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből
Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből
Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
alkalmasnak a régi dicső pálos történelem folytatására. Így hat évi kísérletezés után a Rend<br />
fővezetősége ismét visszahívta a lengyel atyákat hazájukba. Tóth Marfián, a későbbi híres<br />
magyar gyóntató atya és Majoch Benedek segítő testvér a hazatérő lengyel atyákkal ekkor<br />
mentek Czestochowába.<br />
Legközelebb csak 1918 után utazhatott néhány magyar Czestochowába. Markievicz Péter<br />
általános rendfőnök magyar ifjakat hívott a lengyel noviciátusba. Először Bodó Gellért<br />
felszentelt pap akart pálos szerzetes lenni, de az elöljáróság nem engedte fogadalomhoz. Ő,<br />
valamint Benedek nevű társa elhatározták, hogy fogadalom nélkül jönnek haza. Velük<br />
érkezett a lengyel Bertalan testvér is. 1923-ban gróf Zichy Gyula pécsi püspöknél<br />
jelentkeztek, aki rájuk bízta Pécsett a Mindenszentek templomát, majd 1925-ben megvette a<br />
Rend számára a Mátyás Flórián u. 48. sz. alatt levő villát. Zichy Gyula 1927-ben kalocsai<br />
érsek lett és folytatta a tárgyalásokat a <strong>pálosok</strong> végleges visszatelepítése érdekében 54 .<br />
Az érsek 1927. október 16-án a XIX. Országos Katolikus Nagygyűlés megnyitó<br />
előadásában, melyet „A magyar katolikus feltámadás egyik tényezője” címmel tartott, ismét<br />
kiállt a <strong>pálosok</strong> visszatelepítése érdekében hogy felrázza a társadalmat.<br />
1930. decemberében P. Nyári József Márton Lengyelországból szintén Pécsre jött, s<br />
megkezdték az új hivatások ápolását Gellért atyával, aki azonban 1931. júniusában visszatért<br />
az esztergomi egyházmegyébe. A következő évtől P. Nyári József Márton is egyházmegyés<br />
papként működött tovább a pécsi egyházmegyében, mivel a jelentkezők nem maradtak meg.<br />
A Rend lengyel vezetői sem támogatták eléggé az áttelepítést, ezért nem bocsátották akkor<br />
fogadalomra az ott jártakat. Ezeknek az úttörőknek mégis múlhatatlan érdeme, hogy<br />
élesztgették a pálos lelkiséget, és előkészítették a Rend törvényes áttelepítését.<br />
Az első világháború után Markiewicz Péter általános rendfőnök azt indítványozta, hogy<br />
miután a lengyel atyák kis létszáma erősen késleltetné az áttelepítés lehetőségét, szívesen<br />
látna a lengyelországi pálos noviciátusban olyan magyar fiúkat, akik magukban pálos hivatást<br />
éreznek. Így történt, hogy 1934. januárjában a lesna-podlaskai pálos noviciátus házában már<br />
egészen szép kis magyar csoport volt megtalálható: két felszentelt pap, három kispap és két<br />
kisegítő testvér készült arra, hogy az újoncév végén a magyar pálos áttelepítésnek magvává<br />
legyen. A csoport feje P. Besnyő Gyula volt, aki 1933-ban egyedül végezte be az újoncévet<br />
sikeresen - egyben az újoncmesternek is társa - már az előző évben befejezte noviciátusát s<br />
54 Pohászka püspök is kedvelte a <strong>pálosok</strong> visszatelepítésének gondoltát, de ő éppen a nagyhéten halt meg az<br />
ősi pálos templom szószékén az egyetemi templomban mondott beszéde után. A jó író és lelkes pap Tóth<br />
Tihamér is az ügy mellet kardoskodott.<br />
21
Change language