Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből

decemberében a lap megjelenésével együtt vége szakadt, mert közbeszólt a történelem:
Budapest bombázása és a főváros ostroma….
23. 1944. március 19.: a német megszállás 66
Mint az eddig elmondottakból kitűnik, a magyar Rend kis gépezete a munka minden
szakaszán teljes gőzzel dolgozott. 1944. március 19-én hajnalban Hitler hadserege
erőszakosan végrehajtotta Magyarország katonai és politikai megszállását, megfosztva attól a
látszat függetlenségtől is, amellyel addig rendelkezett. A katonai célpontok és a főváros
középületeinek birtokba vétele után a Gestapo sürgősen megkezdte a magyar ellenállási front
felgöngyölítését. A kormány és a képviselőház tagjai, valamint számos magánember, aki
szálka volt a németek szemében, mind a Gestapo kezébe kerültek. Csukott autóbuszok,
rendőri gépkocsik hosszú sora szállította a szerencsétlen áldozatokat a főkapitányságra, az
Astoria szállóba és egyéb gyűjtőhelyekre. Minden óra újabb szörnyű híreket hozott. Itt-ott
már vér is folyt, titokzatos eltűnésekről keltek szárnyra hírek.
A légitámadások megindulása után egyre többen keresték fel a Sziklatemplomot a
bombázások ellen biztos védelmet remélve. Szakértőkből álló bizottság azonban a
templomnak csak egy igen kicsi belső részét találta bombabiztosnak, lévén a Gellért-hegy
vegyes kőzetből áll, ismeretlen veszedelmes üregekkel. Az esetleges bombatalálat
légnyomása tömegszerencsétlenséget okozhatott volna, ezért felsőbb rendeletre ki kellett
üríteni, és le kellett zárni a templomot már riadó előtt. A sűrűsödő délelőtti légitámadások
miatt vasárnap és ünnepnapokon csak délután tartottak szentmisét.
A főváros ostrománál hullottak a bombák és az aknák a Sziklatemplom környékére.
Magára a rendházra 64 lövedék csapódott be. Csodával határos módon a templom nem sérült
meg, még a Lourdesi Szűz Mária szobor is épségben vészelte át a háborút.
A háború nemcsak védtelen és ártatlan embereket pusztított el, de szétdúlta a
családokat és az egyének lelkében soha ki nem törölhető sebeket okozott. Ezeknek a lelki
sebeknek a gyógyításába a pasztorációs munkába kapcsolódtak be a pálosok.
1944. március 19-én, a német megszálláskor a Sziklatemplomban működő P.
Zembrzuski Mihálynak megsúgták, hogy a Gestapo a lengyel menekülttáborokban kifejtett
munkája miatt előbb-utóbb koncentrációs táborba viszi. Ezért illegalitásba vonult, s az
ügyeket P Besnyő Gyulának adta át. A Sziklakolostorban - a nyilas hatalomátvétel után -
egyre több „jelölt" jelent meg, akiket P. Gyula perjel azonnal beöltöztetett. November 30-án a
66 Vö. DR. SZÁNTÓ, KONRÁD, A KATOLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE II., Ecclesia, Budapest, 1984., 572-621.
47