Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből

emeleti folyosót rögtönzött faajtóval azonnal elzártuk a noviciátus céljaira, a fogadalmas
atyák és a testvérek a többi cellákban kaptak elhelyezést. „
A lengyel atyákra a belső munka és a magyar nyelv mielőbbi elsajátítása várt.
Minthogy a magyar atyák alighogy befejezték a noviciátust, s így nem rendelkeztek az
egyházjog megkövetelte örök fogadalommal a ház perjele P. Kajetán novícius-mester lett. A
noviciátusban a fiatal P. Szabó István támogatta őt, míg a külső ügyekben az ebben járatos és
jószívű P. Gyula állott mindig készséggel rendelkezésére.
„…Érkezésünk és letelepedésünk nagy szenzáció volt az akkori eseménytelen magyar
életben. Hasábos cikkek, interjúk, fényképek, visszaemlékezések a dicső pálos múltra s a jövő
lehetőségei szinte napirenden jelentek meg az újságokban s nem is volt divatos újságíró, aki
nem igyekezett valami újat írni a „fehér barátokról”. Ugyanakkor a szószéken is felhangzott
az öröm, hogy a 150 évvel előbb kitiltott Pálos Rend ismét hajlékot nyert szülőhazájában. Ez
a nagy hírverés, mely teljesen kívülálló és mindenkor jószándékú emberektől indult ki, nem
csak dicsőséget jelentett, hanem sok-sok kötelességet is rótt ránk. Az ország minden részéből
érkeztek be meghívások a budai kolostorba, hogy alkalmi előadásokon vagy ünnepségeken
jelenjék meg egy-egy pálos, hogy annak díszét emelje. Ugyanakkor kitűnő reklám is volt ez,
hiszen mindenki szeretett volna élő pálost látni, akiket az újságok olyan túlvilági színekkel
festettek. Gyakran küldöttségek keresték fel a kolostort, más alkalommal éjszakai
telefonhívásra kellett volna mennünk, hol egy zarándoklat vezetésére kértek fel bennünket,
hol szentbeszéd vállalására, hol emléktábla leleplezési ünnepségre érkezett meghívás.
Emellett a templomba tóduló nép várta a fehér ruhás pálost a szószéken, oltárnál,
gyóntatószékben. Divat lett a pálos név. Voltak, akik az ebben az időben divatossá vált női
fejdíszt, piuskánkhoz hasonló volta miatt a pálosokkal hozta összefüggésbe s terhünkre írta az
új kalapdivatot. Az egyszerű nép között is a legkülönbözőbb mondák terjedtek el mesés
gazdagságunkról és soha ki nem fogyó jóságunkról. Ezek a hírek csakhamar szomorú
eredménnyel jártak. Messziről jöttek emberek, akik úgy értesültek, hogy a pálosoknál minden
megszorult ember nagyobb összegű komoly segítségre számíthat. De még többen keresték fel
a templomot lelki problémákkal, hogy a szentek hírében álló pálos atyák adjanak
megnyugtató, boldogító választ gyötrő s nem ritkán anyagiakkal megoldható problémáikra. A
három lengyel atya e téren egy ideig még szóba sem jöhetett, hiszen még nyelvi
nehézségekkel küzdöttek. A három magyar atya pedig fizikailag képtelen volt az óriási
munkát csak részben is vállalni, amit a nagy kereslet jelentett. Egyébként a Rend szelleme is
57 in. MAGYAR NEMZET. 1934. Május 23.
28