Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből

fedezésére évenként rendeztek jótékonysági hangversenyeket a Zeneakadémián, rangos
operaházi művészek közreműködésével.
Az 1940-es évek első felében a pálosok gazdasági helyzetének stabilizálásához
nagyban hozzájárult, hogy az eddig vagyontalan Rend örökség révén megkapta a soltvadkerti
úgynevezett Krémer-féle és a budapesti Schmidt–féle örökséget. Ezek révén a
legszükségesebb anyagi alapokhoz hozzájutott, amelyek a további zavartalan fejlődésének
előfeltételeit biztosította. A Schmidt-féle örökség rövid története A Fehér Barát című lap
szerint a következőkben foglalható össze:
Schmidt Miksa a Sziklatemplom építésének egyik építőipari vállalkozója volt,
dúsgazdag bútorgyáros. 1932-ben a Magyarországon tartózkodó pálos generális perjelt R. P.
Przezdziecki Piust hosszabb ideig vendégül látta, akit úgy megkedvelt, hogy végrendeletében
a Gellérthegy oldalában a Mányoki úton található villáját 6400 négyszögöles parkkal együtt,
végrendeletileg a Pálos Rend generálisára hagyományozta. azzal a kikötéssel azonban, hogy
az objektumot sem parcellázni, sem beépíteni, sem elidegeníteni nem szabad. Amennyiben a
Rend nem fogadná el, a vagyon József Ferenc főhercegre szállna.
1935-ben Budapestre érkezett a Rend akkori generálisa a hagyatéki tárgyalások
lefolytatására. Itt találkozott Schmidt Leóval, aki mint általános örökös kijelentette, hogy a
végrendeletet nem fogadja el, azonban a pereskedést elkerülni kívánja s ezért azt az ajánlatot
teszi, hogy egyezzenek meg 50 %-ban. Ez az ajánlat a Rend szempontjából igen hátrányos
volt, mert hiszen a birtokot 600000 pengő adósság terhelte, amelyet a Rendnek kellett volna
vállalni, ez pedig az 50 %-ot teljesen felemésztette volna. Schmidt Leó magát a végrendeletet
nem merte megtámadni, mert ugyanez a végrendelet rendelkezett a fővárosnak jutó
vagyontárgy fölött is, a fővárossal pedig nem kívánt pereskedni. A tárgyalások során azzal
érvelt tehát, hogy a Rend generálisa mint szegénységi fogadalommal kötött szerzetes, nem
örökölhet, a végrendeletnek ez a része tehát érvénytelen, s így őt illeti a hagyaték. Ez az
érvelése azonban nem volt helytálló, mert a magyar jog is megengedi, hogy a fogadalmas
szerzetes Rendje részére örökölhessen.
A megegyezés nem sikerült. Schmidt Leó egyelőre ugyan még nem indította meg a
pert, de úgy látszott, hogy ettől nem áll el. József Ferenc főherceg, amikor megtudta, hogy a
pálosok igényt tartanak az örökségre, nemesen visszavonult.
Amikor az első ajánlatot visszautasította a Rend, a Generális atya-rövid pécsi látogatás
után- visszautazott Czestochowába. Elutazása előtt Pfeiffer Gyulát bízta meg az örökösödési
ügyben a Rend képviseletével és az összes erre vonatkozó kérdésekben teljhatalommal
ruházta fel. Pfeiffer álláspontja, amelyet még alátámasztott Doroghy jogtanácsos is, az egész
42