Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből

7. Visszatelepítési kísérletek 50
II. Józsefnek, a „kalapos királynak” 1786. február 7-én kelt, a Rendet feloszlató rendelete
önkényesen belenyúlt a pálos rendtagok legszentebb érzelmeibe. Ezek az érzelmek királyi
paranccsal soha nem voltak megszüntethetők. Várták a kellő pillanatot, hogy szerzetesi
elhivatottságuknak újból érvényt szerezzenek. Már 1790-ben, II. Lipót uralkodása alatt
megtették az első lépéseket a Rend visszaállítása érdekében. A tapasztalt nehézségek,
sikertelenségek nem riasztották vissza a még élő pálos nemzedéket, hanem nagy erővel láttak
neki, hogy újra életre hívják a halottá nyilvánított Pálos Rendet. Amikor pedig a régi pálosok
közül az utolsó is eltávozott az élők sorából, maga a magyarság vette át a nagy pálos
hagyomány és dicsőséges múlt visszaállításának gondolatát. Minden korban akadtak, akik
újból és újból felvetették a nagy gondolatot, s ez az igényérzet soha nem fogyott ki a nemesen
érző magyar népből, hogy végül is megteremje gyümölcsét: a Pálos Rend újragyökereztetését
szülőhazájában.
II. József 1790. január 26-án visszavonta ugyan az egyházi és főként a szerzetesi életet sújtó
rendelkezéseinek java részét 51 és I. Ferenc 1802-ben kiadta a rendeletet a bencések, a
premontreiek meg a ciszterciek visszaállítására, azonban 1804. március 28-án maga a császár
így nyilatkozott: „A pálosok visszaállításától el kell tekinteni." 52 Ennek igazi oka a Rendet
jellemző erősen magyar szellemiség volt, továbbá az a tény, hogy a Vallásalap nem akarta
visszaadni a pálosok vagyonát. 53
Miután 1845-ben Kristóffy Gáspár, az utolsó magyar pálos is elhunyt, csak Szcitovszky
János hercegprímásnak, a rend konfráterének buzgólkodására küldhetett Kneflinski Máté
progenerális 1864-ben Czestochowából négy pálost és két klerikust, akik
Péliföldszentkereszten telepedtek le. Ez az első visszatelepítés csak kísérlet maradt, mert a
prímás halála után a pártfogókra szoruló kolostor magára volt hagyatva. Sok küszködés után
végül a Rend elöljárósága feloszlatta a házat, lakói visszatértek Lengyelországba.
1902-ben Melisch Adolf helybeli plébános kezdeményezésére Gr. Wenckheim István
Nagylévárdon felajánlott egy házat a visszatelepülő Rend részére, Vaszary Kolos akkori
hercegprímás pedig visszaadta a 40 évvel azelőtt elvett Péliföldszentkereszti házat. Lelkileg
azonban a talaj nem volt kellően előkészítve a Rend visszatelepítésére. Az újbóli kísérlet csak
csekély visszhangra talált a magyar társadalomban, s a jelentkezők nem látszottak
50 Vö. TÖRÖK,-LEGEZA,-SZACSVAY, PÁLOSOK, Mikes Kiadó, Budapest, 1996., 32-39.
51 Vö. TÖRÖK,-LEGEZA, A MAGYAR EGYHÁZ ÉVEZREDE, Mikes Kiadó, Budapest, 2000., 125-130.
52 Vö. KISBÁN, EMIL, A MAGYAR PÁLOSREND TÖRTÉNETE II., 430-437.
53 Vö. DR. SZÁNTÓ, KONRÁD, A KATOLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE II., Ecclesia, Budapest, 1984. , 492-513.
20