Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből

szegényekkel, árvákkal elesettekkel. Látogatta a kórházakat, maga is beállt az ápolók sorába.
Jóságáról már életében legendák szóltak. Hedvig fiatalon, 1399. július 17-én halt meg. A
krakkói Wawel Székesegyházban temették el. Kortársai annyira biztosak voltak Hedvig
szentté avatásában, hogy nem a királyi temetkezőhelyen a kriptába, hanem a főoltár alá
helyezték.
Szent Hedvig képétől jobbra a Pálos Rend alapítójának, Boldog Özsébnek a képe is
megjelenik a templomban egy üvegablakon. Az ablak emlékeztet Boldog Özséb látomására,
mely után összegyűjtötte a szétszórtan élő remetéket. A kék színű háttér jól kiemeli a
megkülönböztető jeleket, valamint a remete öltözetét és személyét. A megújított rendi
konstitúció előírta, hogy a pálos szerzetesek ruhája fehér szövetből készült bokáig érő
csuklyás csuha legyen, melyet egyszerű, vékony öv fog össze. Jellegzetes a kis fehér sapka, a
pileolus. A hajkoszorú és a remeteszakáll a Rend eltörléséig maradt meg. Az arc szép, nemes
vonásai, s különösen a magas homlok arra utalnak, hogy Özséb tanult, művelt férfi,
pallérozott elme volt. A kissé meghajtott fej- és testtartás pedig a hívő ember alázatát fejezi ki.
Ez a művészi ábrázolás is hangsúlyozza, hogy remeteélet és műveltség nem egymást kizáró
fogalmak, s hogy a világtól elvonuló, egyszerű életre nem feltétlenül a tudatlan, szerényebb
képességű férfiak vágytak. Ellenkezőleg! Boldog Özséb például az egyházjogban jártas
kanonokként lett remete, és azóta is számos magas képzettségű egyházi ember lett pálos
szerzetes. Igen sokan folytattak egyetemi tanulmányokat híres külföldi tanintézetekben is. A
kézírásos liturgikus kódexek mellett nagy gonddal, hozzáértéssel készített zsolozsmás és
misekönyveket, Szentírás-magyarázatokat és jámbor olvasmányokat is kiadtak a Pálosok.
Számos írója, költője, szónoka, kiváló tanára is volt a rendnek a messze földön híres asztalos,
faszobrász, üvegműves, orgonaépítő mesterek mellett. Kezük munkáját művészi faragású
templomi berendezések, valamint az emeletes pesti pálos könyvtár dicséri.
Özséb életével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy mikor a remeteéletet
választotta a Pilis rengetegébe vonulva első ténykedése az volt, hogy barlangja közelében
letűzött egy keresztet. „In Cruce salus” - Keresztben az üdvösség - volt Özséb jelszava és
meggyőződése. Ezért imádkozott mindig hosszasan a kereszt előtt. Ezért szentelte később
1250 körül az egyesült remeték templomát a Szent Kereszt tiszteletére. Bizonyára a kereszt
mély tisztelete miatt hívják a középkori oklevelek évszázadokon át - még Mátyás király
korában is - Özséb követőit a „Szent Kereszt Testvérei”-nek. Özséb kereszttisztelete nyomán
szaporodtak el mindenütt a keresztek a Pilisben.
A kis kápolna egyik mélyedésében az auschwitzi haláltáborban meggyilkolt, lengyel
62