Fejezetek a pálosok budapesti Sziklatemplomának történetéből

elkészült a nagy munka Zichy érsek tavaszi bérmaútját megszakítva zarándokcsoport élén
lengyel földre ment, hogy a czestochowai pálos anyaházból az erre a célra kiszemelt és
előkészített pálos rendtagokat végleg hazahozza.
1934. május 8-án Zichy Gyula és Pfeiffer Gyula vezetésével küldöttség indult
Czestochowába, hogy - korabeli sajtó szerint 55 - ünnepélyesen visszahozza a pálosokat.
Onnan május 12-én indultak vissza Magyarországra. A küldöttséget egyházi részről gr. Zichy
Gyula kalocsai érsek, világi részről Pfeiffer Gyula ny. államtitkár vezették. Mellettük
sorakozott fel a magyar társadalom, papi és világi nagyságainak számos tagja: Ripka Ferenc,
Budapest főpolgármestere, dr. Mosonyi Dénes prelátus, Staub Elemér államtitkár, P. Vid
József S.J., dr. Schmidt Béla író… mind lelkes hívei és fáradhatatlan munkásai a pálos
ügynek. A MÁV erre az alkalomra külön kocsit bocsátott a küldöttség rendelkezésére.
A rendfőnök az áttelepítés körül végzett munkásságukért gróf Zichy Gyula érseknek,
Pfeiffer Gyula államtitkárnak és Mosonyi Dénes prelátusnak konfráteri címet adományozott.
Május 12-én a rendfőnök is elkísérte fiait Lengyelországból. P. Raczinski Kajetán és P.
Galambos Kálmán oblátus a magyar határ átlépése után Szobnál csatlakozott hozzájuk. Így a
csoportban tizenheten lettek, éppen annyian, ahány pálost 1382-ben Márianosztra adott
Czestochowának. A történelmi határt átlépve csendben imádkoztak a hazáért. Trencsén vára
tövében pedig Remete Szent Pál pártfogását kérték. Nagy Lajos király ugyanis 1381-ben
hadisarcként megszerezte Remete Szent Pál mumifikálódott holttestét és a magyar földre
hozatta. Ezzel Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, s ettől kezdve a thébai sivatag remetéje
Magyarország társvédőszentjeként szerepelt. Először Budára, a királyi vár kápolnájába
szállították az ereklyét és ünnepélyes, nyilvános tiszteletre kihelyezték. Pálos szerzetesek
őrködtek mellette. Innen ünnepi körmenetben a Rend főmonostorába, a mai Budaszentlőrincre
szállították, ahol kápolnát építettek a remete szent tiszteletére. Hamarosan az ország minden
részéből érkeztek ide zarándokok. Így keletkezett a középkorvég egyik legnépszerűbb
búcsújáróhelye, s így lett végleg magyarrá az egyiptomi szent. A mohácsi vész hírére a
felvidékre, Trencsén várába menekítették a pálosok az ereklyét. A következő évben az ostrom
alatt a vár kigyulladt és a drága maradvány a lángok martaléka lett, s elválaszthatatlanul eggyé
vált a magyar földdel.
A Nyugati pályaudvarra érkezett a vonat a pálosokkal, s innen autóval érkeztek a
Gellért-hegy tövébe, majd gyertyás körmenetben vonultak a templomba, hogy a lelkipásztori
55 In. MAGYARORSZÁG 1934. Május 13.
In. MAGYAR NEMZET 1934. Május 23.
ÉLET 1934. Május 13.
26