A magyar értelmiség válsága

122
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Előadásom
befejezéséül egy gondolatot még csak, amelynek
igazságában egész meggyőződésemmel hiszek.
Minden nemzetnek éreznie kell elhivatottságát és
a fanatizmus biztonságával kell látni rendeltetését
és útját, amelyen célja felé halad. Azt hiszem, hogy
annak a kétségbeejtő reménytelenségnek, ami Ma-
gyarországon az utóbbi időben úrrá lett a lelkeken,
a mindennapi gondok mellett jórészt az az oka,
hogy a legközelebbi holnap kilátástalanságán ke-
resztül ez az érzés és ez a látás is elhomályosult. DP
ha ez így van, akkor mindazoknak, akik ennek a
nemzetnek életét kezükben tartják, legfőbb köteles-
ségük, hogy megrajzolják és megmutassák a nemzet
reális gazdasági és szellemi céljait és bizalommal
töltsenek el az iránt az út iránt amelyen a nemzetet
ezen cél felé vezetni akarják. Magyarországnak
olyan vezetőkre van szüksége, akik célt és akaratot
tudnak önteni a megfáradt emberekbe. Kell, hogy
legyen, amiben higyjünk, kell tudjuk, mit akarunk,
hogy magiunkénak valljuk azt a jövőt, amiért szen-
vedünk. A magyar értelmiség nagyon sokat dolgo-
zott és nagyon sokat szenvedett; jussa van hozzá,
hogy új energiát kapjon annak meglátásában,
megy és hogyan boldogulhat.