A magyar értelmiség válsága

14
Erre a tényre utal Szekfű professzor úr is, anélkül,
hogy a tény okát ennek a két osztálynak egyfor-
mán egészségtelen szociális struktúrájában keresné.
A nemzeti társadalom akkor egészséges, ha a
benne összefogott osztályok, sajátos érdekeiket és a
nemzeti közösség céljait osztályos rendeltetésük
belső törvényei szerint, egyformán szabadon s
egyenlő értékű szer rezetek kiépítésével szolgálhat-
ják.
A nemzeti társadalom akkor beteg, ha annak
egyes részei, illetve osztályai magasrendű szerve-
zeti formákban élnek s más rétegei ugyanakkor
teljesen szervezetlenek maradnak. Ilyen körülmé-
nyek között – s ez a magyar társadalom rákfenéje
– a szervezett rész ráerőszakolja a szervezetlenre
a maga akarat- és lét értelmezését s elpusztít min-
den szétforgácsolt erőt, amely csak az egyéni, el-
szigetelt tiltakozások tehetetlenségével iparkodik a
nemzeti politikát új utakra terelni.
A foglalkozások, hivatások és a gazdasági érde-
kek tartós alapjaihoz erősített szervezetekkel szem-
ben hiábavaló erőlködés az egyéni protestálás és
durcás gyermekmódszer azok erejének, erkölcsisé-
gének egyszerű negálása, lekicsinylése és kigúnyo-
lása.
A társadalom funkcionális feladataira épített
szervezetek ellen, csak a saját funkciónkra és élet-
értelmezésűnkre felépített, professzionális szerve-
zetekkel, vagyis csak pozitív, egyenrangú, organi-
zált eszközökkel lehet eredményesen harcolni.
Akik az utolsó 10 esztendőben látták és meg is
figyelték a keresztény, magyar társadalom szervez-
kedését s a gombamódra nőtt, heterogén szerveze-
tek gyors szétbomlását, azok akarva nem akarva,
igazat kell adjanak nekem.
A gróf, a leszerelt katona, a villamos kalauz, az
államtitkár, a házmester és a végrehajtó, sohasem
egyesülhetnek tartósan közös társadalmi szerve-
zetbe, mert az elkülönült társadalmi funkciók pri-