A magyar értelmiség válsága

36
Polonais des tfdrnses Administratives”, Romániá-
ban a „L’Institut de Sciences Administratives de
Roumanie” a nyugati és keleti példái ennek az új in-
tézménynek, ameh rophatok, könyvsorozatok és
folyóiratok kiadásával, ankétek rendezésével,
klubok, könyvtárak megszervezésével s a tudomá-
nyos közigazgatás elvének képviseletével központot
akar teremteni a közigazgatás racionalizálására
irányuló komoly törekvéseknek.
S csak a humor kedvéért jegyzem meg, hogy Ma-
gyarországon, a szubvencionált folyóiratocskák ha-
zájában, mindmáig nincs egy olyan közigazgatási
közlöny, amely az észszerű állami adminisztráció
alapkérdéseivel és a modern összehasonlító közigaz-
gatástan problémáival foglalkoznék s összegyüjtené,
nevelné az új generáció értékeit, akik parancsszó
helyett a kutatás, a tudomány és a belülről kidolgo-
zott meggyőződés erőivel óhajtják szolgálni a nem-
zetet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Előadásom során többször utaltam arra, hogy az
intelligencia foglalkozások szerint elkülönült szer-
vezkedése önmagában még nem képes az értelmi-
ségi foglalkozásúak közös problémáit nyugvópontra
vinni.
A köztisztviselők, orvosok, ügyvédek, mérnökök
stb. professzionális szervezetei csak akkor érik el
teljes kifejlődésüket, ha ezek a szervezetek, nemzeti
federációkba egyesülnek s ezek a federációk az
intelligenciát, mint sajátos egészet, mint termelő
társadalmi osztályt az összes tagszervezetek szoli-
dáris erkölcsi súlyával és anyagi erejével tudják
képviselni.
A világháború utáni Európa ebben az irányban
is nagy fejlődést mutat.
Angliában a „National Foederation of Professio-
nal, Technical, Administrative and Supervise”
Workers of Great Britain” az inteligencia külön-
böző szervezeteinek 450.000 tagot képviselő közös