A magyar értelmiség válsága

39
A terjedő szellemi szürkeségnek egyik végzetes
okát látom ebben a kiválasztott egyénekre épített
tudományos és szervezeti politikában s ha ez a
rendszer még sokáig érvényben marad, a magyar
intelligencia egyes tagjait csak az egyéni adósságok
közötti különbség, az új kölcsönök felhajtására,
vagy a régi tartozások rendezésére fordított indivi-
duális leleményesség alapján lehet majd egymás-
tól megkülönböztetni.
A bevett és elismert filozófia szerint a szellem
ragyogását az anyagi hiányok nem homályosítják
el. Van kultúra és van civilizáció, így tanítják a
professzorok, s a kettőnek kevés köze van egy-
máshoz.
Szerény személyem, őszinte híve az ipari civili-
zációnak s én hiszem, hogy az emberi méltóság s
szellemünk megáradása a jó, a szép és az erkölcsös
örök partjai felé, anyagi előfeltételek forrásaiból
táplálkozik. A hősök kivételt képezhetnek, a töme-
gek azonban a törvényt alkotják, – s ennek az
igazságnak alapján, a magyar intelligencia jelen-
legi nyomorúságát és eladósodását szellemi szem-
pontból is katasztrofálisnak tartom.
A magyar intelligencia, becslésem szerint, kb.
kétszázmillió pengő pénz és áruhitel súlyba alatt
roskadozik. A magyar kereskedelem utolsó ment-
ségnek az intelligenciát húzta be a részletfizetés
csalóka kedvezményeibe s igen nagy kérdés, hogy
mi lesz a kereskedelemmel, ha az intelligencia
vásárlóerejét is, áruhitel formájában előre és vég-
leg szaturálja.
És ki tudja megmondani, hogy az intelligencia
veszedelmes eladósodása mit jelent az országnak?
Hány ezer intelligens ember veszíti el lelki egyen-
súlyát, hány embert térít el a gond a szabad, kitartó
szellemi munkától, hányan szenvednek lelkiisme-
reti szabadságukban apró anyagi elkötelezettségek
ügyes vámszedőitől? ...
Tetézi ezt a bajt, hogy az intelligencia eladóso-
dásának problémájáról nyilvánosan sohasem beszé-