A magyar értelmiség válsága

34
állapodott viszonyaihoz már ifjú korában hozzá-
nevelték. Ez a funkcionális értékcsökkenés, a gaz-
dasági törvények erejével realizálódott az intelli-
gencia különböző rétegeinek jövedelmében s ha
igazságosak akarunk lenni, akkor be kell ismer-
nünk, hogy az intelligencia jövedelemcsökkenésé-
nek egy bizonyos hányada, az új funkcionális meg-
erősödés időpontjáig feltétlenül jogosult.
Ennek az általános tételnek alapján ténynek kell
elismerjük, hazai viszonylatainkban is, hogy a ma-
gyar intelligencia ma nem képes betölteni újszerű
nemzetpolitikai feladatát s a változott viszonyok-
ból származott tehetetlensége csak okkor szűnik
meg, ha a kollektív szellemi és anyagi önsegély
organizált erőit korszerű formákban ki tudja ter-
melni magából.
Nem csodákról beszélek, Tisztelt Hölgyeim és
Uraim! Nem kívánok lehetetlenséget s nem hajszo-
lok utolérhetetlen délibábokat ezzel a nagy követe-
léssel, mert a sors, a kényszer és a fejlődés kikerül-
hetetlen parancsszavára, ez a követelés, az utolsó
10 esztendőben minden művelt országban elhang-
zott s az intelligencia nagy tényekkel, biztató cse-
lekvésekkel iparkodott teljesíteni ezt a történelmi
parancsot.
Európában, a világháború óta, az intelligencia
gazdasági és kulturális szervezkedése a társadalmi
mozgalmak egy kevéssé ismert, de jövő kihatásai-
ban felbecsülhetetlenül fontos, új irányzatát képezi.
A professzionális szervezetek minden országban
megerősödtek s ezeknek az organizációknak a veze-
tőség demokratikusabb kiválasztása és a szabad vé-
leménynyilvánítás növekvő ereje, friss, lendületes
cselekvőképességet biztosított.
Az intelligencia professzionális szervezkedésében
a köztisztviselők mozgalma érdemli meg a legna-
gyobb figyelmet. Az európai államokban, a köz-
ponti államhatalom abnormális mindenhatósága, az
állami feladatok megnövekedése és a bürokrácia
veszedelme, minden országban rákényszerítette a