A magyar értelmiség válsága

156
Ezt az irányzatot az utolsó években az ellenkező
véglet fenyegeti s az egyes államok, különösen az
ideiglenes tisztviselők és alkalmazottak tízezreit
lökik vissza a szabad munkapiacra s ezek a racio-
nalizáló állami elbocsájtások a szellemi munka bérét
a gazdasági életben is leszorítják. Ugyanezt a ha-
tást váltja ki, a tömeges nyugdíjazások és az állami
fizetésredukciók rendszere is.
8.
Az értelmiség válságának egyik legfontosabb oka,
az értelmiségi munka különböző kategóriáinak lé-
nyeges értékcsökkenése.
Megszegényedett életünkben sok szellemi funkció-
nak nem tulajdonítunk olyan értéket, mint azelőtt.
A megváltozott társadalmi és gazdasági élet, a
szociális állam új értékelmélete s a munkafeladatok
és a munkatechnika változásai készületlenül találták
a magyar értelmiséget, amely a jelenhez való szel-
lemi alkalmazkodás helyett a régi tudással s a régi
feladatokhoz szabott életszemlélettel próbálja az új
feladatokat megoldani.
A tudás és a feladat közötti viszonylatban mutat-
kozó munkaérték devalválódását szükségszerűen
követte a nemzet jő védelemből való részesedés csök-
kenése, mert ezt az általános funkcionális értékcsök-
kenést a kiváló egyének és professziók többletszol-
gáltatásai sem tudják kiegyenlíteni.
A szolgáltatások értékének csökkenéséből előál-
lott jövedelemveszteséget sem szociálpolitikai intéz-
kedésekkel sem hatalmi szóval nem lehet és nem
szabad visszaszerezni.
Értékért értékkel kell fizetni s a magyar értelmi-
ség ezen a téren új jövedelemtöbblethez csak az ösz-
szes értelmiségi funkciók ható f okának emelése s a
funkcióknak a kollektív társadalmi munkaszükség-
letekhez való arányosítása útján juthat.