A magyar értelmiség válsága

88
gében látom részben az egész nemzet-élet válságá-
nak okát is.
Az ossz nemzeti jövedelem elégtelensége, az úgy-
nevezett gazdasági válság tehát az első ok, amely
a magyar értelmiség életnívójának süllyedését
okozta. Száz oldalról tárgyalják ezt a kérdést – hi-
szen a gazdasági válság a szalonokban zsúrtéma
lett –, mégis foglalkoznom kell néhány szóban vele.
Foglalkoznom kell már csak azért is, mert a hiva-
talos közvéleménnyel szemben nem is bírnám ma-
gamban tartani, hogy igen – Trianon és Trianon
és Trianon az oka ennek a nyomorúságnak, de nem
egyedül Trianon, hanem vele mi magunk is. Ha
mar úgy akarta a sors, hogy a régi bőséges szép
életből kiemelt és új viszonyok, új feladatok közé
dobott bennünket, akkor nekünk kötelességünk az
új viszonyok között is megélni. Hogy megélhes-
sünk, kötelességünk tiszta látásra nyitni a szemün-
ket, meglátni mindent, ami változott; kötelessé-
günk számot vetni önmagunkkal, lemérni maradék
tőkénket és maradék erőnket, s hozzájuk mérten,
minden képességünk összeadásával lerakni egy új
fundamentumot, mert a régi, az elpusztult s új,
egészséges létalaphoz nem a régi dicsőség, hanem
az új, verejtékes és céltudatos munka jogán adhat
segítséget az Isten.
Állítom, hogy a mai Magyarország, legalább is
gazdasági értelemben, nem folytatása a réginek; a
trianoni béke tehát új honalapítási kötelesség. É
mi mit csinálunk! Tervszerű és céltudatos munka
helyett nagy didergésünkben régi napfények felé
nyújtogatjuk kezünket; dolgozunk, építünk, de fa-
lak alig emelkednek, mert csak halomba hordjuk a
téglát, új koncepciót nőm teremtünk új életünk
épületéhez.
Csak néhány szempontot szeretnek a gazdasági
válsággal kapcsolatban megemlíteni.
Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy alap-
jában véve mégis csak mezőgazdasági termeléssel
foglalkozó állam vagyunk. Az 1920-as népszámlá-