A magyar értelmiség válsága

37
szervezete; Franciaországban a „Confederation des
Travailleurs Intellectuels” 90 egyesület és szövet
ség 200.000 tagját képviseli.
A francia intellektuális munkások föderatív szer-
vezete, a francia parlamentben és a kamarában, a
képviselőkből és szenátorokból is meglepően aktív
szövetséget szervezett s a maga provinciális csoport-
jaival, klubjaival, előadásaival és harcos érdek-
védelmi rendszerével kétségtelenül a világ legtevé-
kenyebb intellektuális-munkás szervezete.
Belgiumban az értelmiség szervezetei a francia
példa szerint fejlődtek s a szövetségi szervezet 28
intellektuális organizációt képvisel.
Olaszországban a közismert korporációs rendszer
állami bevezetése óta az értelmi foglalkozásúak tel-
jes egészükben egy közös szindikátusban védhetik
osztályos érdekeiket s kétségtelen, hogy az olasz
forma még sok meglepetést és tanulságot rejteget
a jövő számára.
Ausztriában az intellektuális federáció 91 szer-
vezetet és azok 300,000 tagját egyesíti.
A további példák helyett a Népszövetség külön-
böző jelentéseire utalok, amelyekből ma már kb.
200 intellektuális nemzeti federáció statisztikai
adatait lehet összeállítani bizonyságul, hogy min-
den országban az értelmiséget azonos szükségletek,
a társadalmi öntudat, a professzionális erkölcs, a
szaktudás s az áldozatkész önvédelem aktív szel-
leme és azonos elvei hajtják egyirányú kollektív
szervezetek kiépítésére.
Nálunk, sajnos, még nem jelentkezik az az új
irányzat. Minket nem hajt a történelmi tatár. Szel-
lemileg álló nemzet vagyunk, egyéni uraskodással,
úri kultúrával és laikus álláshalmozással meg-
áldottan.
Állunk, – mert nem vesszük fel az érintkezést
tényekkel és tudományokkal meggazdagodott
korszellemmel; urak vagyunk, mert nálunk min-
den könyvtárt és múzeumot akkor zárnak be, ami-
kor az intellektuális munkás a munkahelyét elhagy-