A magyar értelmiség válsága

RAJNISS FERENC:
AZ ÉRTELMISÉG NEMZETPOLITIKAI
SZEREPE ÉS HELYZETE.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Előadássorozatunkat, – melyet az értelmiség
nemzetpolitikai szerepéről és helyzetéről tartandó
előadásommal, a felmerülő problémák roppant
súlyának átérzésétől elfogódottan nyitok meg, –
legjobb szándékunk szerint iparkodtunk túlemelni
a lármás demagógia és az illedelmes önképzőköri
színvonal laposságain.
Hosszú hónapok munkáját hozzuk Önök elé, dó
lelkes, dolgos munkaközösségünk összes tanulmá-
nyait és statisztikai anyagát természetesen nem tud-
juk az ankét rövid ideje alatt bemutatni s az idő
rövidsége miatt, meg kell elégednünk a végső kö-
vetkeztetések levonásával, munkánk rapszódikus,
nyers tételeinek ismertetésével, amelyekből a ma-
gyar intelligencia válságának megoldásához, a cse-
lekvési programm legfőbb irányelveit összegez-
hetjük.
Őszintén megmondom, hogy az induláskor köny-
nyebbnek láttuk a válságot s egyenesebbnek a kive-
zető utat, – de a vita, az igazságkeresés és az ön-
kritika kohójában elégtek a tetszetős reformjavas-
latok és elpusztultak azok a változatos formák,
melyeknek szépsége és elegáns ötletessége a szer-
kezeti hibákat van hivatva eltakarni. – A jószán-
dékú, erős munka közben megtorpant a bizonyos-
ságunk s a látni vélt kivezető útra ráhullott a köd.
A felületesség, a boldogító korlátoltság és a ve-
szedelmesen elterjedi nagyképűség vígan pózolhat-