A magyar értelmiség válsága

44
idők visszasírásában kimerült generáció meg tudja
oldani. Minden hitem, bizalmam a magyar ifjúság
nem méltányolt, de elhasználatlan, nyers erejében
van. Az ifjúságé a jövő a természet parancsa sze-
rint s ebben a zűrös, fejvesztett világban ők a ma-
gyarság fekete vőlegényei, akiknek az életörömök-
ből csak az öncélú Magyarországért vívott harcok
távoli győzelmeinek fanatikus hite maradt örökül.
Rousseau azt ajánlotta volt egy elmúlott zavaros
világban az intelligens ifjúságnak, hogy jövőjük
teljes biztosítására két foglalkozást tanuljanak meg:
egy szellemi és egy fizikai munkakört egyszerre és
egyformán gyakoroljanak.
Én azt üzenném az intelligens magyar ifjúság
elejének, hogy a magyar jövő biztosítására két szel-
lemi munkakör betöltéseié készüljenek fel.
Legyen az egyik a kiválasztott funkcionális fel
adat tökéletes betöltésére való szellemi felkészült-
ség s a másik az egyetemes magyar nemzeti kultúra
szolgálatának felkészültsége.
A szellemi munkamegosztás régi rendjét már
úgysem tudjuk helyreállítani.
A magyar arisztokrácia egyre kevesebb Keményt,
Eötvöst és Szécbenvit termel ki magából.
A vagyonnal és szabadidővel rendelkezett törté-
nelmi középosztály siralmas bukása óta nem tud
kulturális életünk előharcosa maradni.
Kereskedelmünk és iparunk dúsgazdag családjai-
nak intellektuel sarjai csak beteges, degenerált,
idegenszerű kultúrvirágokat csempésznek a magyar
lég alá.
A mai új gazdagoknak a műveletlenségük és a
vásárolható javak habzsoló étvágya tilalmazzák a
nemzeti kultúra nagy kérdéseivel való foglalkozást.
Kire marad hát a Széchenyiek öröké? Kik vi-
gyáznak az irányra s a horizontra? Kik végzik el
a kis szakmunkák rengetegében az egyensúlyozó, az
összefogó és szépítő munkát?
A dolgozót a mindennapi kenyérért küzdő ma-
gyar értelmiségre vár a nemzeti kultúra művelésé-