A magyar értelmiség válsága

105
helytelen irányú. Abból, hogy valamikor minden
jogász megélt ebben az országban, nem következik,
hogy a jövőben is így lesz, de nem következik az
sem, hogyha jogi stúdiumok helyett egy német
világcég életébe nyert volna betekintést akár a
állam anyagi támogatása révén is az a kenyér nél-
kül maradó jogász, akkor sem találhatna idehaza
boldogulást, akkor is túlprodukált lenne. Minden
nemzetnek legnagyobb kincse és jövőjének legko-
molyabb biztosítéka, intelligens ifjúsága. Becsüljük
meg azonban ezt az ifjúságot elsősorban azáltal,
hogy olyan szellemi tőkét juttatunk neki, amely a
nemzet-testben helyet, munkalehetőséget is biztosít
számára.
A köztisztviselőkérdés.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Méltóztas-
sanak megengedni, hogy a magyar értelmiség
egyetemére vonatkozó fejtegetéseim után, néhány
mondatban sorra vegyem a magyar intelligencia
egyes rétegeit. A közös bajokon túl mindegyiknek
speciális kívánságai is vannak s még vázlatnak
sem lenne elég ez a beszéd, ha egyenként legalább
nem érinteném azokat.
A munka módja, feladata s az érdekek elkülönü-
lése alapján két nagy csoportba osztom a magyar
értelmiséget: a) alkalmazott és b) szabadpályán
működő szellemi munkásokra. Az első csoportba
sorolom egyrészt, mint külön csoportot, a köztiszt-
viselőket, ideértve még a tanárokat, tanítókat is, más-
részt a gazdasági s kereskedelmi élet tisztviselőit, az
alkalmazott újságírókat, művészeket, általában a
szabadpályára hivatottak alkalmazásban lévő tag-
jait. A második kategóriába tartozónak mondom
a tudóst, a feltalálót, az írót, a szabadművészt, gaz-
dát, ügyvédet, orvost, mérnököt, patikust, stb.
A minden felekezetű tényleges funkciót végző
papságot, őszintén szólva, a tárgyalt szempontok
szerint sehova sem tudnám beosztani. Engedtessék