Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

94
betűket falta és különösen a büntetési tételek érdekelték.
A büntetőtörvénykönyv vonatkozó részeihez
fűzött magyarázatomat megtoldottam azzal, hogy a ren­
delkezésünkre álló adatok alapján tagadása ellenére
is elítélik, még pedig gyilkosságért, mert ha tagad a
be szerzett bizonyítékokkal szemben, nem lesz alkalma
védelmére előadni semmit.
Erre Molnár sírva fakadt és kijelentette, hogy
most már mindent elmond úgy, ahogy megtörtént.
Molnár előadta, hogy 1938 április 25-én átment
id. Boros János lakására, a lakáshoz érve, az utcai kis
ajtót zárva találta, ezért bekopogtatott az utcai ablakon.
Kopogtatására és kérésére, miután hangjáról fel
ismerték, Boros Rozália kiment és beengedte. Boros
János ekkor már az ágyban feküdt, de még nem aludt.
A szobába érve, egy karosszékre leült és id. Borossal
beszélgetni kezdett. Boros erre felült az ágyban és
kérte, hogy a dohányzacskóját adja oda neki, mert
rá akar gyujtani. Közben ő is pipára gyujtott. Rágyujtás
után az újkécskei postatakarékban lévő pénzre terelődött
a szó. Id. Boros azt mondta, hogy a pénzt a postáról
kl kellene venni és máshol elhelyezni, mert ott
keveset kamatozik. Beszélgetés közben id. Boros őt
kiküldte a kamrába, hogy hozzon egy bögre bort. A
kamrában két ízben járt borért és azt Borossal közben
iszogatták. Amikor a második bögre bort is bevitte,
Boros fiaira: Jánosra és Dezsőre terelődött a szó. Id.
Boros hangoztatta, hogy Dezső őt többször meglopta.
Midőn Boros Rozália hallotta, hogy Dezsőről elítélően
nyilatkoznak, az ágy elől, ahol szűrruhával leterítve,
majdnem meztelenül gyujtóst faragott, felugrott, a bögrét
felkapta és annak tartaimát a földre öntötte azzal a
megjegyzéssel, hogy "a fene kendteket, kendtek isznak,
de az én fiamtól mindent sajnálnak!" Erre id.
Boros, ki az ágyon ült, az ágyról leszállt és Rozáliát,
amiért a bort kiöntötte, kezével tarkón ütötte és kiküldte
a konyhába, hogy ott faragja a gyujtóst. Rozália
ekkor fogta a fejszét és kiment a konyhába. Kevés vártatva
arra lettek figyelmesek, hogy Boros Rozália megütötte
az ajtót és kiabált valamit, mire mind a ketten
felkeltek és a konyhába mentek. Boros Rozália ekkor
ész nélkül kiabálta, hogy "gyilkosok" és a kezében
volt fejszével atyját egy ízben megütötte annyira, hogy
id. Boros elesett, de csak egy pár pillanatig feküdt a
földön, azután felkelt. Felkelés után dühösen a leányá­
nak rontott, kicsavarta annak kezéből a fejszét s a
leányt azzal többször megütötte, úgyhogy az atyja
ütései elől állandóan hátráló leány a nyitott kamrába,
ott pedig a falmelletti szüretelőkádba esett. Boros
Rozálián ekkor már nem volt rajta a zsákszerű tákolmány,
mellyel a szobában be volt takaródzva.
Ezután id. Boros káromkodva és felbőszülve, a fejszét
magasan tartva kifelé jött a kamráb ól. Ö éppen
szemben állt vele a konyhaajtó előtt. Látta a történteket,
ezért megrémülve, id. Boros torkát kézzel elkapta,
a fejszét a kezéből kicsavarta és azzal id. Borost halántékon
vágta. Az ütés után id. Boros beesett a kamrába,
az ajtó mögé. Ezután még egypár ütést mért id. Boros
fejére anélkül, hogy tudta volna, mit cselekszik. Miután
már látta, hogy sem Boros, sem Boros Rozália
nem él, eszébe ötlött, hogy mindkettő haláláért őt fogják
felelősségre vonni, mert tisztában volt azzal, hogy
ha a lakásban semmi változást nem eszközöl, mindenki
őreá fog gyanakodni mint tettesre. Ezért leszedte a '
kamra ablakszárnyait s kivitte azokat a ház belső végéhez,
miközben az ablakszárny egyik fiókja kitörött.
Azután pedig, hogy azt a látszatot kelts e, hogy a tettes
az ablakon keresztül jutott a lakásba, megfaragta a
kamraablak egyik oldalán az ablaktokot, miközben az
a kezétől véres lett. Ezután visszament a kamrába, az
ott volt subadarabbal betakarta az ablakot és a suba­
darabot egy tollas-zsákkal feltámasztotta. Ongyujtót
gyujtott és kikutatta id. Boros zsebeit. Id. Boros mellényének
zsebében 12 pengő aprópénzt talált. Ezt magá-
95