Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

102
Az őr rövid időn belül megbizható tanukkal igazolta,
hogy a cselekmény elkövetése idejében nem
tartózkodott a helyszín közelében.
Ezek után tehát a cigányok felkutatására fektettük
a fősúlyt annak az elvnek a fenntartásával, hogy "mindenki
gyanús, aki él", mert olyan egyént, kit a bűncselekmény
elkövetésével határozott adatok alapján
gyanúsíthattunk volna, nem találtunk. A cigányokat
is csak azért igyekeztünk kézrekeríteni, mert általános
csendőri tapasztalat szerint, ha valahol bűncselekményt
követtek el, s ott, abban az időben cigányok is
jártak, azokat és ténykedésüket sohasem szabad figyelmen
kívül hagyni.
Hogy a tettes kilétét és egyéniségét illetően valamilyen
szilárd meggyőződés alakuljon ki bennünk,
visszamentünk az eltemetetlen áldozathoz és sérüléseit
- különösen a szúrásokat és ütéseket - újból
alaposan szemügyre vettük. A sérüléseket annyira
enyhéknek találtuk, hogy felnőtt férfire, mint komoly
tettesre, nem gondolhattunk. Asszony mint tettes szintén
nem jöhetett számításba, mert ez nem meztelenítette
volna le az áldozatot.
Az áldozat lemeztelenítéséből és enyhe sérüléseiből
arra kellett következtetnünk, hogy a cselekményt
vagy fiatalkorú, akinek még nem volt alkalma meztelen
női testet látni, vagy beteges hajlamú ember követte
el. Ezért most már a nyomozást ebben a legvalószínűbbnek
vélt irányban kezdtük meg.
Szekeres alhadnagy az akkor rendelkezésre álló
járőröket azzal a paranccsal indította útba, hogy a környező
községekben és pusztákon kutassanak beteges
hajlamú egyének után és érdeklődjenek aziránt is,
hogy idegeneket, különösen fiatalkorút, nem láttak-e
ott átvonuini. Engem pedig maga mellé rendelt azzal
a megokolással, hogy a nyomozás folyamán esetleg
felmerülő nézetek megvitatásánál együtt legyünk, s ha
neki valamilyen közbejövőr halaszthatatlan ügy miatt
103
a nyomozás színhelyéről távoznia kellene, a járőrök
állandó jelentései alapján, a nyomozást irányítsam.
A nyomozás székhelyéül Magyarkeszi községet
választottuk.
Nagyarkeszi községben, érdeklődésünkre, az egyik
gazdálkodó elmondta, hogy a cselekmény elkövetése
körüli napokban a községi kanászI1ál tartózkodott egy
14-15 év körüli gyermek, kit ő nem ismer. A gyermekről
azonban semmit sem tud.
Szekeres alhadnaggyal nyomban felkerestük a községi
kanászt, ki elmondta, hogy a cselekmény előtti
napokban (július 29-én) egy 15 év körüli gyermek megjelent
a lakásán és kérte, hogy fogadja fel bojtárnak.
Ö azonban a gyermeket elutasította. Néhány nap
mulva (augusztus 2-án) a fiú ismét megjelent nála és
éjeli sz.állást kért. A fiú - kiről csak annyit tud, hogy
nagykónyi lakos, - másnap 10 óra tájban a lakás áról
eltávozott.
Azt állította, hogy a gyermek, idejéhez mérten,
fejlett és erős volt.
Tekintettel arra, hogy a gyermek nagyon, beleillett
az elképzelésünkbe, minden igyekezettel kutattunk
kiléte és holtartózkodása után. Rövid idő alatt
megállapítottuk, hogy a keresett: P. József, nagykónyi
lakos, aki atyja házától a cselekmény előtti napokban
azzal távozott el, hogy valahol elszegődik. Szüleitől
megtudtuk, hogy a gyermek vagy Ozorán a nagyanyjánál,
vagy Nagykónyiban a sógoránál tartózkodik.
Szekeres alhadnagy a gyermek felkutatására és
Hidas-pusztára való kísérésére telefonon nyomban parancsot
adott az ozorai őrsnek. Egy járőrt pedig,
ugyancsak a fenti paranccsal, Nagykónyiba útba indított.
Mi pedig a közben kézrekerült cigányok kikérdezését
folytattuk.
A cigányok tagadták, hogy a bűncselekmény t ők
követték el. Alibijüket két megbízható tanu igazolta
azzal, hogy a cigányok a cselekmény elkövetésének