Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

132
lolya volt, valakinek tudomása ne lenne. Ebből ki­
indulvél, a rendelkezésemre állott négy főnyi legénységet
kélfelé osztottam és a környékbeli tanyákra küld­
tem azzal a feladattal, hogy a lakosság körében a
pisztolykérdést illetően puhatoljon.
A járőrök elindulása után a helyszínen és a sü­
rűn lakó szomszédok tanyáin puhatolva, töreked­
tem valamely bizonyítékot beszerezni. A tanyákat
járva, az egyik tanyán több környékbeli lakost, főkép­
pen asszonyokat találtam egybegyűlve, akik beszél­
gettek. Kedélyes hangulatot színlelve, léptem be hoz­
zájuk és én is belevegyültem a társalgásba, miközben
sok apró tréfás téma került szőnyegre. Miután barát­
ságos közeledésemmel bizalmukat sikerült megnyer­
nem, a beszélgetést Takács Gergely öngyilkosságára
terelt em. Látszólag miriden szándékosság és külön cél­
zat nélkül a következő megjegyzést tettem:
- Bizony, a mai nehéz gazdasági viszonyok sok
embert tesznek tönkre, bizonyára szegény Takács Ger­
gelyt is azok kergették a halálba; pedig azt mondják,
igen szorgalmas, jóravaló ember volt.
Alig ejtettem ki ezeket a szavakat, az egyik aszszony,
mintegy ösztönszerűen azt mondta:
- Dehogy lőtte az magát agyon, uram! Másnak
a keze működött ott közre!
Hogy még többet is megtudjak anélkül, hogy az
érdeklődés puszta látszatát is kelteném, ellenkeztem és
a következőket mondtam:
- Nincs annak semmi alapja, az emberek beszélnek
össze-vissza. Az orvos is megállapította, hogy ön­
gyilkos lett.
- Ne higyje el azt, uram! - szólt közbe egy idő­
sebb nő -, a lakó ott a bűnös.
E kijelentések után vita keletkezett, melynek folyamán
az egyik férfi annak a véleményének adott ki­
fejezést, hogy az áldozat nejének is lehet benne része,
hiszen szeretője Török Pálnak. Ezt az egész környék
1 33
tudja. Együtt jártak-keltek, úgy viselkedtek, mint férj
és feleség.
Hogy e téren közelebbi tájékozódást nyerhessek,
visszatértem a helyszínére, ahol az elhalt özvegyét
yérdeztem ki. Takácsné a hozzáintézett kérdésekre
keserves zokogásba tört ki és csak annyit mondott:
- Tudtam én azt, hogy ebből baj lesz.
E kijelentésből világosan láttam, hogy az özvegy
és Török között tényleg szerelmi viszony állhatott fenn
és a tanyán hallott véleményeknek komoly alapjuk lehet.
Közben bevonult a két járőr. Egyikük egy tanítótól
megtudta, hogy mult év december folyamán a fogyasztási
szövetkezetben Török Pál különböző fegyverekről
beszélgetve, azt a kijelentést tette, hogy neki
is van egy német gyártmányú pisztolya, amelynek igen
erős átűtő ereje van. Hogy Török állítása mennyiben
felelt meg a valóságnak, azt a tanító nem tudja, de
szerinte a kijelentést a szövetkezeti üzletvezető is hallotta.
A járőr az űzletvezetőt is megkérdezte, aki a
tanító előadását megerősítette.
A másik járőr az elhalt öccsével, Takács Sándor
tanyai lakOssal beszélgetett, aki annak a gyanújának
adott kifejezést, hogy a bátyja bűnténynek esett áldozatul,
mert semmi oka sem volt arra, hogy öngyilkossá
• legyen. Az a gyanúja, hogy bátyja a házánál élő és
feleségével szerelmi viszonyban álló Török Pál áldozata.
Bátyjának pisztolya sohasem volt, a kezében- talált
pisztolyt Tőrök Pál tulajdonának véli, mert mult
év folyamán, midőn egy alkalommal a lakásán megfordult,
hasonló pisztolyt mutogatott neki. A pisztolyt
kezébe is vette, de most már határozottan nem emlékszik,
hogy azonos volt-e a most talált pisztollyal. Azt
azonban határozottan állítja, hogy az annakidején látQtt
pisztoly katonai eredetű, valamiféle ismétlőpisztoly
volt.
Eme jelentések meghallgatása után világosnak látszott,
hogy a gyanúba vett egyének és az állítólagos