Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

154
hozzáj árult ahhoz, hogy más irányban is nyomozhassak.
Tervem volt mindazokat a kömyékbeli lakosokat
megállapítani, akikre az orvvadászat gyanúja a legtávolabbról
is eshetik és azután ezek közül kirostálni
a tetteseket. A nyomozás során megtudtam, hogy Stein
József és Haug Mihály rohonci lakosok is ki szoktak
járni orvvadászni és azt is megtudtam, hogy július
7-én, vagyis aznap lesz Haug esküvője. Abból a feltevésből
indultam ki, hogy Haug és Stein lehettek
a keresett orvvadászok, akik a lakodalomhoz szükséges
pecsenyét akarták biztosítani. Megtudtam, hogy
Haug az esküvőjét Szombathelyen tartja és az este
6 órakor érkező vonattal jönnek haza. Stein volt Haug
tanuja az esküvőn s igy ő is velük volt.
Midőn a vonat érkezési ideje közeledett, kimentünk
az állomásra. Haugot és Steint nem ismertem személyesen,
ezért egy bizalmi egyént vittünk magunkkal,
aki jól ismerte őket. A vonatról leszálló utasok
között megmuttattam magamnak őket és megvártam.
míg a násznép a reájuk várakozó kocsikba szállt. Haug
és felesége, valamint Stein egy kocsira ültek. Ekkor
odaléptem és mindkettőjüket felszólítottam, hogy szálljanak
le a kocsiról. Méltatlankodva ugyan, de eleget
tettek felszólítás omnak. A felszólításkor nem akartak
magyarul érteni, habár - mint később megtudtam -
mindketten jól beszéltek. Én viszont kijelentettem nekik,
hogy én meg németül nem tudok. (Én is ravaszkodtam,
mert tudok németül.) Ezután elindultunk gyalog
Rohonc felé. A vasútállomás kb. egy kilométerre van
a községtől. A beszélgetést nem tiltottam meg nekik
s így útközben suttogni kezdtek. Előbbi füllentésem
meghozta a kamatait. Azt hitték, nem tudok németül
s így nem voltak óvatosak. Erősen füleltem. Egyszerre
csak hallom, amint Haug azt kérdezte Steintől:
_ "Wer hat uns verraten? Ki árult el bennünket?"
Most már biztos voltam a dolgomban. Gyanúmat
megerősítette az is, hogy első méltatlankodásuk óta
155
egyáltalán nem kérdezték, miért vettük őket őrizetbe,
ezt egészen természetesnek találták.
A rohonci őrsre érkezve, közöltem velük az őri­
zet bevétel okát. Tagadtak. Másnap ismét kikérdeztem
őket. Stein tagadott, míg Haugból egy árva szót sem
tudtam kivenni. Látszott rajta, hogy küzd magával.
Ezután a gyanúsítottakat Lékára, az őrsre kísértem.
Midőn jelentkezés végett az őrsirodába beléptem ve­
lük, történetesen éppen ott volt Hevesi erdőőr is, aki
megpillantva őket -- elkiáltotta magát:
- Tiszthelyettes úr, ezek voltak!
Erre Haug nyomban beismerte, hogy ők lőtték
agyon Burgert.
Haug beismerése után megkerültek a puskák és
egyéb bünjelek is. Haug beismerése szerint tényleg
azért mentek ki vadászni, hogy a lakodalomra húst
szerezzenek.
Stein mindvégig tagadott, még a főtárgyaláson is.
Stein 15, Haug 12 évi fegyházat kapott.
Hevesi erdőőr tehát az első alkalommal a felisme­
résben tévedett. Haug hasonlított valamennyire Zieg­
lerhez. de Ziegler jóval öregebb volt.
*
A felismerés végett való szembesítés eredményét
mindig óvatosan kell fogadni. A gyakorlat mutatja,
hogy az ilyen tanuk igen sokszor súlyosan tévednek.
Ezért a felismerés végett való szembesítésnél nem az
egyes, hanem az úgynevezett választáso s szembesitést
kell alkalmazni, melynél a felismerendő személyt több
más, érdektelen személy közé helyezve kell a szemtanunak
megmutatni. Továbbá követelmény az, hogy
a felismerés végett való szembesítést lehetőleg ugyan­
olyan viszonyok között kell lebonyolítani, mint ami­
lyenek a tanu eredeti észrevétele (megfigyelés) alkal­
mával fennforogtak. Ebben az esetben tehát a gyanúba
vett orvvadászt több személlyel egy csoportba állítva,