Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

148
szedésről vezetett naplóból pontosan megtudhatom.
A két naplót egy hónapra visszamenőleg lemásoltam.
A könyvekben a környékbeli helyiségek, többek
között Pusztamiske község neve is szerepelt. Puszta­
miske község kivételével, a felsorolt községek őrskör­
letünkhöz tartoztak. Az őrskörlet községeiben teljes
helyi és személyi ismerettel rendekeztem, - míg Pusz­
tamiskére vonatkozólag csak általános ismereteim
voltak, mivel ez már a szomszédos - devecseri -
őrskörlethez tartozott. A naplómásolat sorain keresztül
gondolatban sorbajártam a községeket. A feljegyzett
személyek erkölcsi értékét kezdtem mérlegelni. A napló­
ban, az utolsó, vagyis a magzatelhajtás hetében sok­
kal több pusztamiskei egyén volt bevezetve -
mint az előbbi községekből. Elhatároztam tehát,
hogy először Pusztamiskére megyüuk. Pusztamis­
kére Devecseren keresztül vezet az út. Devecserben
bementünk a kórházba, ahol a kórházi főorvosnál meg­
tudtam, hogy Lendvainé a magzatelhajtásból folyólag
vermérgezést kapott. Mióta a kórházban van, az esz­
méletét egy pillanatra sem nyerte vissza. Halála min­
den percben bekövetkezhetik. A főorvos engedélyé­
vel Lendvainét felkerestem. A beteg szobájába egy
ápolónő vezetett be. Megtudtam tőle, hogy Lendvainé
többízben értelmetlen és összefüggéstelen szavakat ej­
tett el. Az értelmüket nem tudta felfogni. Ezek után
arra gondoltam, hogy huzamosabb ideig bent maradunk
a betegnél, esetleg azokat a szavakat meg is ismétel­
heti, vagy mást fog mondani - amit én a magam ré­
szére értékesíteni tudok. A beteget az ágyban találtuk
félig felemelkedve, a karjait széttárta, mintha áldást
akarna ránk adni, majd visszaesett párnáira. Elkezdett
nevetni és beszélni. Semmit nem értettünk meg belőle.
Egymás után többször egy-egy szót ejtett ki, melynek
csak az elejét lehetett érthetően kihallani. Mi . .. mis . ..
Mivel úgy láttam, nincs kilátás arra, hogy a hal­
doklótól többet megtudjunk, a főorvostól elköszöntünk
149
és a kórházat azonnal elhagytuk. Ezt megelőzőleg még
a főorvost megkértem, hogy ez ügyben tegye meg a
jelentést oly formában, hogy a nyomozás már folyamatban
van, ha pedig a beteg jobban lenne, jegyzőkönyvileg
történjen a kihallgatása.
A kórházat elhagyva, járőrtársammal törtük a fejünket
a "mis" szó jelentőségén. A "mis" szó, Pusztamiskében
fordul elő. A község nevét "Puszta" elhagyásával,
nagyon sokan csak "Miske" néven emlitik. Igy
Miske, vagyis Pusztamiske lehetett az, amit Lendvainé
.eszméletlen állapotában emlegetett. ElőveUük a malom
naplój áról készült másolatot és újból mérlegeltük a
Pusztamiskére vonatkozó feljegyzéseket.
Ezután elindultunk Pusztamiskére. Ott megállapítottuk,
hogy a naplómásolatban felsorolt egyének mind
köztiszteletben és jóhírben álló ak. Előéletükhöz semmi
kétség nem fér. Valamennyit részletesen kikérdeztem.
Nem gyanúsítottam őket, de arra rámutattam, hogy
rajtuk keresztül újabb személyekhez jutunk. Egyiküktől
megtudtam, hogy kb. 5-6 nappal ezelőtt a Lendvaiféle
malom felé vezető úton, a kora reggeli órákban
találkozott Gerő Istvánné pusztamiskei lakos, a férjétől
különváltan élő nővel, aki az arcát erősen eltakarva
- Lendvai malma felé haladt. Ebben a találkozásban
semmi különöset nem talált, mert úgy gondolta, hogy
talán őröltetni megy. A reggeli levegő elég hűvös volt,
s talán ezért takarta el Gerőné még az arcát is. Utánanéztem
a naplómásolatban. Gerőné neve nem fordult
elő. Ez gyanús volt. Gerőné őröltetni volt, miért nincs
a neve az őröltetési naplóba feltüntetve és mit keresett
a kora reggeli órákban a Pusztamiskétől távoleső malomban?
Ezek után Gerő Istvánné összeköttetései, életkörülményei
és vagyoni állapota után nyomoztam. MegáJlapitottam,
hogy férjétől kb. 8 éve már különváltan
él. Férje évekkel ezelőtt azért hagyta el, mert mint
szépasszony, igen kapós nő volt. Egyébként a nyomozásom
a következő adatokat eredményezte: