Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

2
:8ppen azért kell minden eszközzel törekedni az
ilyen cselekmények kiirtására, mert pótolhatatlan értékeket
tesz jóvátehetetlenül tönkre a mások megölője.
Az eszköz nálunk a nyomozás és kiderítés, amely elrettenti
azokat, akik hasonló szándékokat forgatnak
fejükben. Másrészt pedig kiemeli a tetteseket a társadalomból
és lehetetlenné teszi további garázdálkodásukat.
Amikor egy-egy eset nyomozás át átolvastuk, sohase
a megtörtént, a "volt" járjon az eszünkben, hanem
a "lesz". Ilyen és hasonló cselekmények ma is és a
jövőben is előfordulnak. A csendőr ne úgy olvassa
tehát ezeket, mint a detektív-regényeket, amelyeknek
végén bizonyos erkölcsi vagy szórakozási élmény megnyugtató
hatásával tesszük el a könyvet és örülünk,
hogy elröppent az unalmas utazás vagy az unatkozó
délután. A lényeg a tanulság. Tanulság a jövőre, amikor
hasonló feladatok elé állít a hivatásunk!
Ha ezeket a tanulságokat megfigyeljük, emlékezünk,
hogy magát a tanulságot már valahol, valamilyen
alakban hallottuk, vagy olvastuk. Igen, ezek a tanulságok
szerepelnek a nyomozás elmélete című tansegédletünkben
s a járőrtársi, járőrvezetői, vagy őrsparancsnok-iskolában
már tanultunk róluk. Igen jó bizonyítéka
tehát ez a könyv annak, hogy a nyomozás elmélete
nem haszontalan tantárgy, mert íme itt vannak a valóságos
esetek, amelyek kiderítése egyenként is egy-egy
tanulságot adott. Azok a csendőrök, akik a leírt esetekben
az eredményt elérték, már kiművelt ésszel és
gondolkodással, - az elméletben jól begyakorolt feltevésekkel
és következtetésekkel, a bűnözők lelkivilágának
ismeretével, de legfőképen világos, természetes
és következetes okoskodással rendelkeztek.
Tanultságuknak íme itt van a haszna.
A HELYSZÍN BESZÉL.
Beküldte: Reményi Károly tiszthelyettes.
(1935.)
A gyöngyősmelléki őrsön mint őrsparancsnokhelyettes
. teljesítettem szolgálatot. Egyik júliusi nap
reggelén 8 óra tájban küldönc érkezett az őrsre és
jelentette, hogy Magyar Jánost, ki a Kegyes Tanítórend
nagydobszai uradaimában mint erdőőr volt alkalmazva,
orvvadászok 7-8 óra közötti időben a pettendi
erdőrészen meglőtték. Magyar sérülésével a helyszínen
fekszik.
Örsparancsnokom Karácsony Imre őrmesterrel
azonnal nyomozó szolgálatba vezényelt. Később, elindulásunk
után, egy másik járőrt is vezényelt ellenkező
irányba azzal a paranccsal, hogy a menekülő
orvvadászt, a feltételezett menekülési irányban tartóztassák
fel és az erdőt a helyszínig kutassák át.
A helyszín az őrs állomáshely től két kilométer távolságra
lehetett. Az út oda Pettend községen keresztül
vezetett. A község északi bejáratánál arról értesültünk,
hogy a sérült erdőőrt már beszállították a községbe
s jelenleg az egyik házban fekszik.
Odamentünk. A ház udvarán egy kocsin hanyattfekve
találtuk az erdőőrt, jobb combján ötpengős nagyságú
lőtt sebbel. A sebet alaposan megnéztem, pörkölési
nyomok nem látszottak rajta, a bemeneti nyílás
elől volt, tehát az erdőőr szembe kapta a lövést.
Odaérkezett hamarosan a körorvos is és orvosi
segélyben részesítette az erdőőrt, azután kórházba
szállítását rendelte el. Az erdőőr puskáját, töltény­
táskáját három "Hubertus" tölténnyel és átlőtt nad­
rágját, melyet levettek róla, őrizetbe vettem és elő­
zetes megvizsgálás nélkül, változatlan állapotban, a
községi bírónál biztonságba helyeztem.·
1*