Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

84
tőle. Egy igen gyanús körülmény azonban volt a vallomásában,
még pedig az, hogy id. Borossal 1938 április
26-án 16 óra körüli időben az utcán beszélt és azt állította,
hogy 16 éves öccse ugyancsak abban az időben
találkozott id. Borossal. Occsét is kikérdez tük. Ez azt
állította, hogy 26-án 16 óra körüli időben náluk járt,
atyját kereste. Ezek a körülmények gyanúsaknak tüntek
fel, mert 28-án 10 órakor a hullamerevség már oldódott.
Már pedig a hullamerevség tudvalevőleg kétszer,
háromszor 24 óráig is eltart. A hullaboncolás
eredménye is, amely egyébként nagyon tág teret adott,
- azt bizonyította, hogy a sértettek 26-án nemhogy
délután, de már délelőtt sem élhettek. (Itt jegyzem meg,
hogy a hullaboncolásnál másirányú elfoglaltságunk
miatt nem lehettünk jelen, az odavezényelt járőrnek
elfelejtettük megmondani, hogy a boncolóbizottságot
kérje fel annak a megállapítására, hogy Boros Rozáliával
a gyilkosság körüli időben közösültek-e vagy sem.
A boncoló bizottságnak pedig erre nem terjedt ki a figyelme.
Igy egy igen fontos megállapítástól elestünk.)
A boncolóbizottság megállapítása csak megerősítette
bennünk ezzel a fiatalemberrel - Ács Jánossal ­
szemben táplált gyanúnkat s miután az kitartott ama
állítása mellett, hogy id. Borossal 26-án a délutáni órákban
találkozott, őt is és öccsét is őrizetbe vettük. Ács
Jánosnak és öccsének őrizetbe vétele után nyomban
egy névtelen levél érkezett az őrsre, melyben a névtelenség
sötét köpenyébe burkolódzó "jóakaró" azt írta,
hogy április 25-én 21-22 óra közötti időben hazafelé
tartott. Amidőn a sértettek lakása közelébe ért, hallotta,
hogy a lakás hátsó részében valaki valakinek
könyörgött, hogy ne vegye el az életét Erre én - írja
a levélíró - felfigyeltem és elhatároztam, hogy megvárom,
mi történik a sértettek lakásában. Ezért az utca
másik felén lévő jegenyefa mögé húzódott és tovább
figyelt. Egyszer csak látta, hogy valaki a sértettek
utcai szobájában gyufát gyujtott. A gyufagyujtást a
tettes többször megismételte, miközben a gyufafénynél
látta, hogy a lakásban egy nagy, tenyeres-talpas ember
kutatott valami után. Ekkor már félni kezdett, de
azért elhatározta, hogy megvárja, mikor jön ki és ki az
illető. A tenyeres-talpas ember nemsokára ki is jött és
az utcai kerítésfal tetejE'm keresztülugorva az utcára
jutott, azután pedig hazament. "Ekkor felismertem.
A neve Ács János" - írta a levélíró.
A levél tartalma annyira valószínűen hangzott,
hogy az addig más úton szerzett adatok figyelembevétele
mellett majdnem minden kétséget eloszlatott bennünk
aziránt, hogy más is lehetne a tettes. Most már
Ács bűnösségét is 750/o-ig biztosra vettük. Igy tehát 4
alapos gyanúsítottunk volt. De ezzel még nem fejeződött
be a változatok sorozata, mert' most meg bizalmas
úton arról értesültünk, ' hogy Farkás Klára 15 éves
leány Okécskén egy pár ismerősének sírva pahaszolta,
hogy bátyját biztosan elviszik a csendőrök, mert az ölte
meg Borosékat. "Már egy pár hónappal eze1őtt · készült
bátyám -- mondta ismerőseinek a leány --.:, hogy Bo·
rosékat elteszi láb alól, mert ezért neki ifj . Boros János
egy fejőstehenet ígért. f:desanyám alig tudta lebeszéini
a bátyámat és már a j.{ést is rhegélesítette, -hogy azzal
végezzen Borosékkal. ".
_
Az értesülés után. az' őrsparancsnokSág öiv. Farkasnét,
leányát és fiát nyomban beidéztette: Farkasné
és fia az egész dologról hallani sein akartak. A' fiú- kijelentette;
hogy fj . Boros Jánossal már több mint öt
éve hem beszélt és azelőtt sem voltak baráti viszonyban.
Farkas Klára ezzel szemben azt állította, ho'gy ifj.
Boros János körülbelül 5-6 hónappal ezelőtt beszélt
bátyjával. "Engem és anyámat kiküldtek a szobából
- mondta a leány -, de édesanyám azt mondta, 'hogy
tegyem csak a kulcslyukra a fülem és hallgatódzarh.
Én úgy is tettem. Ekkor hallottam - folytatta vallomását
a leány -, hogy Boros János bácsi azt mondta a
bátyámnak: "Majd viszünk magunkkal valamit, amivel
85