Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

104
napJCln, reggeltől estig e*gyütt tanyáztak egy vőlgy­
katlanban, közülük onnan egész nap senki nem távo­
zott el. Igy a cigányokat, miután személyadataikat fel­
jegyeztük, szabadon engedtük. Eközben Nagykónyiból
megérkezett a járőr és jelentette, hogy P.-t nem találta
meg.
Szekeres alhadnagy, hogy P. kézrekerítésére esetleg
újabb intézkedést tehessen, telefonon ismét felhívta
az ozorai őrsöt, honnan azt jelentették, hogy P. egy
járőrrel már útban van Hidas-puszta felé. Mi, mint
ahogy ilyenkor lenni szokott, nyugtalanul vártuk PA.
Amikor megláttuk a járőr mellett hetykén lépkedő
"gyanúsítottunkat", aki alig 130 cm magas, sovány,
vézna kis emberke volt, szomorú mosollyal néztünk
egymásra, mert "erős, fejlett" valakit vártunk . ..
P. sírva mondta el, hogy 1938 augusztus 3-án -
tehát a bűncselekmény elkövetésének napján - 12
óra körüli időben távozott el Magyarkesziből, hol az éjjelt
a községi kanásznál töltötte. Útja Gubarc-puszta
közelében, a borsóföldön keresztül vezetett, melynek
szélén az áldozatot megölték. A borsóföldön 16 óra
körüli időben haladt át, mert közben több helyen megpihent.
A P. által előadott ama körülmény, hogy pontosan
abban az időben járt a cselekmény színhelyének közelében,
amikor; - a boncolóbizottság megállapítása szerint
- az áldozatot megölték, némi erőt adott a gyanúnknak.
Ruháján vérfoltokat és testén sérüléseket
nem találtunk. Tanut nem tudtunk előkeríteni, így éreztük,
hogy kizárólag a gyanúsított beismerésére vagyunk
utalva. Azonban a gyermek sírt és sírva védekezett.
Elhatároztam, hogy a gyermek érzésvilágára
és lelkére más módon próbálok hatni.
Szépen kérdeztem tőle:
- Mondd meg, fiacskám, merre ment$l, hiszen
nem akarunk mi neked semmi rosszat, csak légy
őszinte.
105
A gyermek erre azt felelte:
- Arra a kukoricás mellett.
- Kit láttál magad előtt menni? kérdeztem.
- Egy asszonyt! - volt a felelet.
- Hol érted utól ezt az asszonyt?
- Ott a fasor mellett!
- Mit mondtál neki, mikor utólérted?
- Kérdeztem, hová megy, vén kódis? Erre gorombáskodni
kezdett velem és én fellöktem.
Ezután már több okom volt a gyermek bűnösségét
feltételezni. Kérdés-kérdést követett, a gyermek még
megpróbált· védekezni, azonban hamarosan beismerte
a cselekmény eikövetését és azzal kapcsolatban a következőket
adta elő:
Amikor az asszonyt fellökte, rátérdelt a mellé re
és ököllel egynéhányszor fejbesujtotta. Közben az aszszonynak
védekezésül felemelt karját hátracsavarta,
azután lerángatta róla a szoknyákat. Kikutatta az aszszony
batyuját és abból egy csontfésűt magához vett.
Eltávozása előtt egy fanyelű zsebkéssel többször oldalba
szúrta azért, mert az asszony, miután a földre
l.ökte és rátérdelt, nem akart a kérdéseire felelni. Amikor
az asszonytól eltávozott, az még élt.
Az áldozattól elvett fésűt Ozorán lakó nagyanyjának
adta át. Nyomban Ozorára mentünk, hogy a bűnjelül
szolgáló fésűt előkerítsük. A gyanúsított nagyanyja
a fésűt a járőrnek nyomban átadta azzal, hogy
az unokájától kapta. A fésűt az áldozat leányának megmutattuk,
ki azt édesanyja tulajdonának felismerte.
Ugyanekkor közölte még a járőrrel, hogy emlékezete
szerint anyja batyujában egy kék festőkötény is volt
s azt sem találja az áldozat körül visszamaradt ruhák
között. Erre a gyanúsított beismerte, hogy a kötény t
is ő vitte el és azt Ozorán lakó sógornőjének ajándékozta.
Rövid időn belül ez a kötény is előkerült.
Igy, miután a cselekmény teljesen tisztázódott, a