Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

90
Megállapítottuk azt is, hogy Farkas tényleg 5-6
évvel ezelőtt beszélt ifj. Boros Jánossal s hogy képzelődésre
hajlamos húga állítása csak annak agyában
fogamzott képzeletek szüleménye.
A két Ácsot ugyanilyen módon, észrevétlenül, kihallgattam.
Azok egymás közötti beszédéből is kitűnt,
hogy ártatlanok a gyilkossági ügyben. Ezenkívül a
járőrök és polgáriruhás nyomozók is hoztak olyan
adatokat, melyekből világosan kitűnt a két testvér
ártatlansága. Többek között a járőrök megállapították,
hogy a gyanúsítottak a bűncselekmény elkövetése napján
- 25-én - találkoztak id. Boros Jánossal. Másnap
kocsival fuvaroztak. Már korán reggel berúgtak, egész
napon át, még késő este is részegek voltak s így ezt
a napot teljesen kihagy ták az emlékezetükből. Emiatt
jelölték meg a gyilkosság utáni napot, hogy azon a
napon találkoztak a sértettel.
A névtelen levélben foglaltak valótlanságáról is
meggyőződtünk olyképpen, hogy 21-22 óra közötti
időben a levélben írtakat lejátszottuk, de a levélíró
által megjelölt helyről csupán a lakás ablakán át felvillanó
fényt lehetett látni, de a gyufát gyujtó alakot
nem. Ezenkívül, erről a, megjelölt helyről, a három
ismerős csendőr közül egyenként kijövők egyikét sem
lehetett felismerni, dacára, hogy az éj világosabb (felhőtlenebb)
volt, mint a cselekmény elkövetésének
éjjelén: ' - .
Igy a két Ácsot is szabadon bocsátottuk.
Rövidesen tisztáztuk azt · is, hogy Kerekes is ártatlan
a gyilkosságban. A vállán a horzsolás ok onnan,
keletkeztek, hogy munkaadója szőlőjében vállon hordta
a karókötegeket, melyek a válláról való lecsúsztatás
k.özben a válláról a bőrt lehorzsolták. A nadrágj a és
zsebkendője pedig azért volt véres, mert munkaadója
szőlőjét tüskés dróttal kerítette, miközben az egyik
tüske erősen megkarcolta a kezét. Kerekes a kezéből
folyó vért zsebkendőjébe, később pedig a nadrágjához
törölte. Azért állította, hogy csibejelölés közben vérezte
be a nadrágját, mert hirtelenében nem jutott
eszébe, hogy mitől lett véres. Viszont sejtette, hogy a
járőr a gyilkossági ügyben nyomoz s így félt attól, ha
hirtelenében nem tudja magát kivágni, őt gyanúsítják
a gyilkossággal.
Végeredményben tehát, miután minden gyanús
körülményt tisztáztunk, csak egyetlen gyanúsítottunk:
Molnár Ferenc maradt meg.
Mivel számoltunk azzal, hogy bűnjelet vagy más
nyomravezető tárgyat aligha találunk s így Molnár
bűnösségét, beismerése nélkül, nehéz lesz bizonyítanunk,
kénytelenek voltunk Molnárral szemben a legaprólékosabb
és legjelentéktelenebbnek látszó megállapításokra
is. Igy megtudtuk a következőket:
Ifj. Boros János 1934-ben, miután atyjától az 1000
pengő anyai részt megkapta, Molnár Ferenchez költözött.
Molnár rövid idő alatt rábeszélte a kissé korlátolt
Borost, hogy közösen vegyenek házat. Ifj. Boros
ebbe bele is egyezett. Vettek egy házat 900 pengő ért.
A házra -ifj. Boros körülbelül 650 pengőt fizetett s csak
a kisebb részét fizette Molnár. Mégis a háznak felerészét
a feleségére, felerészét pedig a saját nevére
iratta. Ifj. Boros a 650 pengője ellenében csupán a ház
felerészének a haszonélvezetét bírta. Ifj. Boros János
ettől az időtől kezdve 1938 februárjáig Molnáréknál
tartózkodott. Keresetét Molnáréknak adta. Azok ennek
ellenében őt kosztolták és mostak reá. Ifj. Boros annyit
keresett, hogy úgyszólván Molnárékat is ő tartotta
el, mert Molnár naplopó életet élt és nem dolgozott.
Jánossal az utóbbi időben mégis rosszul bántak, valószínű
azért, hogy a házból teljesen kitúrják. Ezért
János megegyezett Molnárral, ki őt a házrészből 150
pengővel kifizette s így a házról ifj. Boros haszonélvezetét
törölték.
Molnárnak - miután Jánost kifizették - csupán
13 pengője maradt. Ezt több tanu bizonyította. Később,
91