Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

92
március derekán mégis vett 16 darab ludat 96 pengőért.
Molnár ifj. Boros elköltözése után hízelgő modo­
rával annyira hatott id. Borosra, hogy rá tudta venni,
hogy megtakarított pénzét (700 pengőt) az ő neve
alatt helyezzék takarékba olyképen, hogy Molnár sze­
repel betevőként, de a könyvbe az is be legyen vezetve.
hogy Molnár a pénzt id. Boros részére helyezte
takarékba. Id. Boros ebbe bele is egyezett.
A postán nyert értesülésünk szerint a takarékba
helyezett pénzt a posta kizárólag Molnárnak fizeti ki.
Megállapítottuk . azt is, hogy Molnár és Mölnárné
mindennapos vendég volt id. Boroséknál, sőt Molnárné
hetenként háromszor-négyszer élelmet is vitt azok­
nak. De id. Boros és leánya is majdnem mindennap fel­
keresték Molnárékat. Molnár most mégis csak a ne­
gyedik napon és akkor is csak Havas hívására me.nt
a sértettek lakására. Négy napon át sem Ő, .sem a fele­
sége nem járt a sértetteknél.
Az egyik tanu előadta, hogy Molnár a gyilkosság
elkövetése előtti héten vett tőle 160 kg kukoricát,
melynek egy részével adós maradt, mert nem volt
pénze. Ez a tanu, mint Molnárék bizalmasa, nagyon
jól ismerte anyagi helyzetüket. Előadta, hogy miután
Molnár tőle a kukoricát megvette, másnap 16 db hízott
lúdat adott el. A ludakért 181 pengőt kapott, de a
kereskedő Molnárnak csak 151 pengőt fizetett · ki.
A fennmaradó 30 pengő t pedig a - gyilkosság utáni na
pon Újkécskén tartott hetipiac alkalmával ' fizette ki
Molnámak. Biztosan tudja, hogy a 180 pengőn kívül
Molnáréknak több pénzük nem volt.
Most már azt- igyekeztünk tisztázni, hogy Mülnárék
honnan vették a 16 db libáért fizetett 96 pengőt.
m.ikor nekik ifj. Boros kifizetése után csupán 13 pengőjük
maradt. Molnárné és később Molnár is ' beismerte,
hogy március hóban id. Borostól kapták a pénzt.
Ezzel azonban nem elégedtünk meg, hanem most már
azt tisztáztuk, hogy Molnárék, miután az id. Boros
pénzén vett 16 db ludat 181 pengőért eladták, mennyit
kőltöttek és hová mennyit fizettek. Ennek során megállapít
ottuk , hogy Molnárék nem 181 pengőt, hanem
227 pengőt költöttek el ez idő után és még 7 pengőjük
van is. A mutatkozó különbözetre vonatkozólag
Molnárné azt mondta, hogy azt a férje szerezte valahonnan,
Molnár pedig azt állította, hogy a pénzt felesége
kezeli s arról csak az tudhat felvilágosítással szolgálni.
Ezután már biztosra vettük, hogy Molnár a tettes,
már annál is inkább, mert a körme alól kikapart
kevés piszokban -- benzidin-próbával - a vért ki
tudtuk mutatni.
Közben megtudtuk azt is, hogy id. Boros Molnárt
kérte, hogy a pénzt vegyék ki a takarékból, mert ő
más, biztosabb helyre (nem Molnárnak) akarja adni.
Molnár erre nem volt hajlandó. E miatt id. Boros és
Molnár között napirenden voltak a perlekedések. A
gyilkosság előtti napon is Boros Rozália nagy kár omkodások
között úgyszólván kizavarta Molnárt a lakásukból.
Ezeket a körülményeket Molnár elé tártuk. Molnár
azonban még egy ideig rendületlenül tagadott, de az
állandó és különböző csendőrök által való kikérdezése
során mind bizonytalanabbul védekezett. Míg végre
Kecskés Ferenc alhadnagynak (szolg. vez. a 4. nyom.
alosztálynál) , Szénási András alhadnagy, szakaszparancsnoknak
és Szilágyi István tiszthelyettesnek, de
különösen Kecskés alhadnagy hosszas és célirányos
rábeszélésére odáig jutott, hogy kérte azt, hogy a büntetőtörvénykönyv
vonatkozó szakaszait olvassuk fel
neki. Ennek a kérésnek kénytelenek voltunk eleget
tenni, mert tárgyi bizonyítékot ellene a tisztázatlan
úton szerzett pénzen kívül nem tudtunk beszerezni s
így nagyon is rá voltunk utalva a beismerésére. A büntetőtörvénykönyv
vonatkozó részeit én olvastam fel
előtte és magyaráztam meg neki. Molnár csak a
93