EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM - ÁNTSZ

More documents

Recommendations

Info

EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM 2012/4 félszeg eljárás fölött a hygiéne már jó ideje pálczát tört”. Ami pedig a tisztiorvosi tanfolyamot illeti, azt két évre tervezte, elméleti előadásokkal és gyakorlatokkal, amelyek tematikáját is kidolgozta. Jól tudjuk, hogy elgondolásainak megvalósulását már nem érhette meg. A halálát követő években azonban egyre inkább felerősödtek azok a kritikai észrevételek, amelyek a törvény további hiányosságaira hívták fel a figyelmet. Az első kifogás az volt, hogy bár a központi vezetés állami volt, tekintettel az általános közigazgatás önkormányzati jellegére, gyakorlatilag az egészségügyi közigazgatást is az önkormányzati szervekre bízták, így a közegészségügyi követelmények megvalósítása a törvényhatóságok és a községek egyedi belátásától függött. További probléma, hogy mind a járásorvos, mind a tisztifőorvos választott tisztviselő volt ezért függő viszonyba került a törvényhatósági bizottság tagjaitól azok rokonságától, vagy pártjaiktól. Nagy hiányossága volt a törvénynek az is, hogy a vezető orvostisztviselőket nem ruházta fel intézkedési, hatósági jogkörrel. A magyar tisztiorvoslásnak ismét nagy szerencséje volt, mert az első világháború és Trianon után néhány évvel Johan Béla kezébe került az irányítás, aki legfőbb céljának azt tűzte ki, hogy megvalósítsa Fodor József elképzeléseit és kijavítsa az 1876 évi törvény jogosan kifogásolható hibáit. Az ő szellemében teremtette meg az Országos Közegészségügyi Intézetet és tette a magyar járványügy fellegvárává, de evvel egyidejűleg megkezdte a vidéki városokban az OKI-fiókállomások szervezését is. A falu népének jó ivóvizet adott, ugyanakkor lehetőséget biztosított táplálkozás- és élelmezés-egészségügyi vizsgálatokra. A Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálattal és a védőnői hálózat megteremtésével az anyákat és csecsemőket, az iskoláskorúakat, a szegényeket, a gümőkórosakat és a nemi betegeket – egyszóval az oltalomra szorulókat és gyengéket támogatta. Mindezeket megkoronázta az 1936 évi IX. t.c., a hatósági orvosi szolgálatról, amely a tisztiorvosokat állami tisztségviselőkké tette. Ezzel több, mint egy évszázados törekvés valósult meg, s ennek révén a tisztiorvosok a törvényhatóságoktól függetlenné váltak, kinevezésüket maga a belügyminiszter intézte. Ebből az időből való Johan Béla híres köszöntője, amely ma is vezérfonala a tisztiorvosi hivatásnak: „A tisztiorvos a közegészségügyi munkának ne csak hivatalnoka, de apostola is legyen, aki az apostolok türelmével, szívósságával és fanatizmusával küzd a nép egészségéért. Ne feledje, hogy természetesen szüksége van pénzre, de még több tudásra, és különösen sok emberszeretetre, ha feladatát el akarja látni”. Végül röviden meg szeretném jegyezni, hogy a tisztiorvosi kar másik alapvető követelését: a hatósági jogkör megadását még Johan Bélának sem sikerült kiharcolnia. A második világháborút követő évtizedekben a tisztiorvosi rendszert az állami közegészségügy-járványügyi felügyelet váltotta fel. A tisztiorvosok felügyelők, nem orvos 10
EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM 2012/4 munkatársaik ellenőrök lettek, akiknek a szakmai munkáját a Népjóléti, majd az Egészségügyi Minisztérium egyik miniszterhelyettese, illetve az arra illetékes főosztálya irányította. Elsőnek az Országos Közegészségügyi Intézet munkáját erősítették meg, mert a második világháború okozta kétségbeejtő járványügyi helyzetnek véget kellett vetni, és kétségkívül nagy sikereket értek el a hastífusz, a vérhas, a kiütéses tífusz, a malária és a trachoma felszámolásában, valamint a gümőkór és a nemi betegségek visszaszorításában. A további években az OKI újabb fertőző betegségek ellen végzett sikeres küzdelmet, de munkája csakhamar kiterjedt a település-egészségügy egész területére is. Az alultápláltság felszámolására és az élelmiszerek vizsgálatára létrehozták az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézetet, amely a táplálkozás és élelmezés megbonthatatlan egységén alapult. A foglalkozási betegségek, elsősorban a porártalmak és a mérgezések megelőzésére Országos Munkaegészségügyi Intézetet alapítottak, később a sugárártalmak kivédésére hivatott Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézet létesült. Evvel egyidejűleg mind a fővárosban, mind valamennyi megyében fokozatosan kiépült a jól működő laboratóriumokkal felszerelt KÖJÁL-hálózat, végül a felügyelet és a KÖJÁLhálózat egyesítésével teljesen kiépült a magyar közegészségügy és járványügy rendszere. Ez a rendszer végre kiharcolta a régóta óhajtott hatósági jogkört is, de ezért nagy árat fizetett: elveszítette azt az önállóságot, amelyet az1936 év IX.t.c. biztosított számára. Vilmon Gyula, a korszak kiváló egészségügyi szervezője keserűen jegyzi meg: „ Az egészségügyi miniszter az állami közegészségügyi felügyeletet eredetileg önálló szervként a minisztérium alá kívánta rendelni, hogy így az állami közegészségügyi felügyelők függetlenné váljanak a tanácsi szervektől, és módjukban álljon tanácsi intézményekkel szemben is érvényesíteni akaratukat. Ezt a szakmailag helyes álláspontot azonban nem sikerült érvényesíteni, mivel a mellérendeltségi viszony kimondása illetékes tényezők szerint a tanácsok autonómiáját sértette, s a tanácsi apparátus egységét megbontotta volna”. A közegészségügyi-járványügyi felügyelet másik hibája az volt, hogy a gyermek- és ifjúság-egészségügy kivételével valamennyi egészségvédelmi funkcióját elvesztette, így az anya- és csecsemővédelmet, az időskorúak védelmét, a gümőkór és a nemi betegségek visszaszorítását, a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás, valamint az öngyilkosság elleni küzdelmet, és időről-időre az egészségnevelést is. Nem tartozott hatáskörébe a nem fertőző népbetegségek terjedésének követése és megelőzése sem, és ennek sajnálatos módon ideológiai alapot is adtak, mert „… nem lenne helyes, ha az epidemiológusok kiterjesztenék tevékenységüket a tömegesen előforduló nem fertőző betegségekre is, mert az elvonná őket fontos, speciális feladataik ellátásától” – mondotta ki a szocialista országok epidemiológusainak prágai nyilatkozata. 11
Page 1 and 2: EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM
Page 9: EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM
Page 61 and 62:
EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115:
show all

EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM - ÁNTSZ

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?