EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM - ÁNTSZ

EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM 2012/4
strukturális változások jellemzik: limfocitás infiltráció, degeneratio, atrophia, necrosis,
fibrosis és ductus-dilatatio (51).
A nyálmirigy dysfunctio mértéke a tumor elhelyezkedésétől, méretétől, az alkalmazott
sugárdózistól, a sugárterápia fajtájától (lokális vagy egész-test besugárzás), a nyálmirigyek
típusától, uni- vagy bilaterális érintettségétől, valamint attól is függ, hogy mekkora a
funkcióra még továbbra is képes megmaradó mirigyállomány. Bilaterális vagy egész-test
besugárzás esetén az összes nagy nyálmirigy érintettségével kell számolni. Egész-test
besugárzással kezelt, hematológiai betegségben szenvedő személyeknél vagy a nyelvgyöki
illetve pharyngeális tumorok kezelésénél a nagy nyálmirigyek bilaterálisan és kb. azonos
mértékben vannak kitéve a sugárexpozíciónak (52, 53), míg unilaterális besugárzáskor az
ellenoldali mirigypár működésének kompenzatórikus fokozódása mérsékelheti a
nyálszekréció csökkenést (54). A gl. parotis esetében azt is közölték, hogy a funcionális
zavarok kiküszöbölése csak akkor lehetséges, ha a mirigyállomány több mint 50%-a kiesik a
sugárzás útvonalából (55).
A nyálmirigyekben a 131 I bekoncentrálódik, ezért a pajzsmirigy tumorok brachyterápiája
kapcsán sialadenitis és a nyálmirigyszövetek pusztulása ugyancsak bekövetkezik. A tracer
retencióját a gyulladás tovább fokozza és ilyenkor a ductus sejtek károsodása miatt a nyálban
megnő a nátrium és a klorid koncentráció, ugyanakkor a bikarbonát csökkenése a nyál
pufferoló képességét rontja (56). Ez az inkorporációs xerostomia a kezelt betegek 54%-át
érinti (57). Arra vonatkozóan is van adat, hogy a mucosus típusú palatinális kisnyálmirigyek
működését a sugárhatás kevésbé érinti (58).
Bár a felsoroltak alapján sugárkezelt betegeknél is lehet idővel (hónapok múlva) a
xerostomiás panaszok és tünetek némi javulására számítani, mégis általánosságban igaz az a
megállapítás, miszerint a radiatios xerostomia és hyposalivatio a szájszárazság egyik
legsúlyosabb formája, és az ilyenkor kialakuló részleges vagy akár totális nyálhiány még
évekkel a besugárzást követően is perzisztál vagy állandósul, ami így a beteg egész hátralévő
életére és életminőségére kihathat (50, 59).
A szájszárazság vizsgálata
A szájszárazság kimutatására szolgáló egyszerű alapmódszerek
A szájszárazság kimutatására a szakirodalomban számos kvalitatív, szemikvantitatív és
kvantitatív módszerről közöltek adatokat, de ezek az eljárások sokszor nem megbízhatóan
reprodukálhatóak vagy egyedi eszközök elkészítését teszik szükségessé. Ezért az összefoglaló
csak a legelterjedtebben alkalmazott módszereket tárgyalja.
28