EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM - ÁNTSZ

More documents

Recommendations

Info

EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM 2012/4 A szájüregi kis nyálmirigyek szekréciójának direkt mérése jóval bonyolultabb és általában számos hibalehetőséget rejt magában. Ennek ellenére azok vizsgálatára is vannak ajánlott kísérleti módszerek, sőt már forgalmaznak is ilyen célra kifejlesztett (Periotron) készüléket (2, 63). Mivel a nyálképzésben résztvevő kis nyálmirigyek a szájüregi nyálkahártyában nem egyenletesen oszlanak meg, egyes területeken sűrűbben, máshol ritkábban fordulnak elő, és a mérésre kiválasztott nyálkahártya felületre eső számuk pontosan nem ismert, ezek szekrécióját egységnyi felületre vonatkoztatják és μl/min/cm 2 -ben fejezik ki (10). A keményszájpadon és a labiális régióban mérve ez az érték a legkisebb, mindössze 1μl/min/cm 2 illetve ~1-3 μl/min/cm 2 normális esetben (63, 64, 65). Az elmúlt néhány évben felértékelődött a kis nyálmirigyek szájüregi védelemben általánosan és a szájszárazság kiküszöbölésében betöltött szerepe. Már arra nézve is közöltek adatot, hogy a szájszárazságban szenvedőknél illetve Sjögren syndromában a labiális mirigyek szekréciója kimutathatóan csökkent, és a labiális flow rate korrelál a xerostomiával (10, 63, 66). A szájszárazság diagnosztikájában alkalmazott eljárások Sialographia A vizsgálat a nyálmirigyek ductusába retrográd úton bejuttatott kontrasztanyag segítségével teszi lehetővé az anatómiai struktúrák elemzését, így például a ductus rendszer, az acinusok épségének vizsgálatát, calcificatio, obstructio vagy esetleg tumorok jelenlétének a kimutatását (2). Nyálmirigy scintigraphia Az intravénásan adott, gammasugárzó technetium-pertechnetat-ot ( 99m Tc) a nyálmirigyek felveszik és az a nyálba kiválasztódik. Az izotóp felvételének és a nyálba történő kiválasztódásának mértéke alapján szemikvantitatív úton lehet a nagy nyálmirigyek működőképességére illetve a még funkcióképes parenchymális állományra következtetni (67). Nyálmirigy biopszia A nagy nyálmirigyek biopsziás vizsgálata nagy körültekintést igénylő és invazív eljárás, ezért azt csak különösen indokolt esetekben (pl. tumorok) alkalmazzák. Kevésbé invazív, egyszerűen kivitelezhető és minimális kockázatot jelent ugyanakkor az ajakmirigyekből történő biopsziás mintavétel, ami a Sjögren syndroma diagnosztikájában az egyik alapvető klinikai vizsgálat a nyálmirigyek érintettségének (exocrinopathia) igazolására (68). ≤ 30
EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM 2012/4 Egyéb módszerek A különböző képalkotó diagnosztikai eljárások (pl. ultrasonographia, MRI) segítségével noninvazív módon a mirigyállomány egésze, a nyálmirigyek környezete is vizsgálható, emellett ezek cysták és egyes tumorok kimutatását is lehetővé teszik (34). A szájszárazsággal kapcsolatos tünetek A szájszárazság lehet akut, időszakosan visszatérő (recurrens), tartósan fennálló (persistens) és állandósult (permanens). Súlyossági fokát nem csak az időtartam, hanem az is befolyásolja, hogy milyen gyakorisággal jelentkezik. A xerostomia és a hyposalivatio okozta tüneteket a beteg által említett (szubjektív) tünetek, valamint a klinikai vizsgálatok alapján észlelt elváltozások és a lokalizáció figyelembevételével célszerű csoportosítani. Ezek alapján a szubjektív tünetek között oralis vonatkozású, de ezek mellett non-oralis panaszok is felléphetnek. A klinikai tüneteket három alcsoportra oszthatjuk: orális, nyálmirigyekkel kapcsolatos és egyéb szervi tünetekre. Szubjektív tünetek Orális vonatkozású tünetek A betegek beszámolója alapján gyakorta panaszolt tünetek zöme orális eredetű, s ezeket összességében az „oralis dyscomfort” kifejezés írja le a legmegfelelőbben. Általánosan panaszolt tünetek: A szájszárazságot érző betegeknél az egyik legtipikusabb panasz az, hogy a szokásosnál több folyadékra és gyakorta van szükségük. Ha nincs kimutatható hyposalivatio, de xerostomiás a beteg, leginkább az jellemző, hogy éjszaka vagy közvetlenül felébredéskor érzi száraznak a száját. Emiatt rendszerint vizespoharat helyez az ágya mellé, hogyha éjszaka felébred, abból kortyolgathasson. Ez a tünet inkább a szájlégzőknél jelentkezik (21), mivel ismert, hogy a nyálszekréció -- normális esetben is -- éjszaka a legkisebb mértékű, így a nyitott száj melletti légzés (pl. horkolás) vagy tartós beszéd miatti fokozott párolgás a nyálkahártyát kiszárítja. Symptomás hyposalivator egyéneknél viszont a vízfogyasztási igény és a szájszárazság különösen az étkezések kapcsán jelentkezik. Az ilyen betegek evés közben -- főleg száraz, darabos ételek fogyasztásához, azok megrágásához és lenyeléséhez -- igénylik a folyadékot, és rendszerint azt említik, hogy úgy érzik, túl kevés a nyáluk (69). Egyéb lehetséges szubjektív orális tünetek: Az egyéb tünetek felsorolásánál a szerkesztési elvek megtartása végett, a könnyebb áttekinthetőség céljából, továbbá a terjedelmi korlátok miatt csak néhány fontosabb közleményre utalunk (2, 21, 31, 33, 35, 38, 43, 52, 70, 71). Az orális tünetek kialakulásában a nyál fiziológiás védőhatásainak az elégtelensége játszik szerepet. Ezen tünetcsoportba számos funkcionális jellegű panasz sorolható; 31
Page 1 and 2: EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM
Page 29: EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM
Page 81 and 82:
EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115:
show all

EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LVI. ÉVFOLYAM, 2012. 4. SZÁM - ÁNTSZ

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?