Az állami bürokrácia elméleti kérdései - ELTE Állam- és ...

hatékonyságot. A későbbi szervezetelmélet, sőt a szervezetszociológia későbbi
értelmezése szerint tehát a szervezet megfelelő belső kialakítása, a szükséges
belső jellemzők megléte elvezet egy általános külső jellemzőhöz a szervezeti
hatékonysághoz.
Ezt a szemléletet, amely kétségkívül helytálló a formális-racionális szervezéstani
iskola többi szerzőjére, kiterjesztették Weberre is. Érthető, és bizonyos értelemben
logikailag helyes következtetés ez. Ha Weber része ennek az irányzatnak
(halmaznak), és az irányzatra általában igaz ez a felfogás, akkor Weberre is igaz
kell, hogy legyen. Webernek a formális-racionális szervezéstanba történő
egyértelmű besorolása egyike azon okoknak, amely később a weberi bürokráciafelfogás
– nézetem szerinti – teljes és messze ható következményekkel járó
félreértelmezéséhez vezetett. Erre a kérdésre később még visszatérünk.
I.1.2.2 A Human Relations irányzat
A szervezéstan történetében a formális-racionális irányzatot a Human Relations
irányzat követte, amely jelentős részben az előbbi antitéziseként írható le.
I.1.2.2.1 Az irányzat vázlatos ismertetése
A Human Relations irányzat létrejöttét szinte valamennyi monográfia a Hawthornei
kísérletek eredményeihez kapcsolja (Ladó 1986). A Hawthornei kísérletek eredetileg
arra irányultak, 8 hogy a formális-racionális irányzat eredményeit továbbfejlesszék. A
kutatás vezetői azonban szinte véletlenszerűen felismerték, hogy a szervezetben,
illetve a termelési folyamatban olyan emberi tényezők is meghatározó szerepet
játszanak, amelyek a mégoly beszabályozott struktúra keretei között is jelen vannak.
A munkások sajátos sztenderdeket alakítanak ki és követnek, ez pedig nagyban
maghatározza az elvégzett munka mennyiségét. Röviden: az emberi tényező
elkerülhetetlenül jelen van a formális szervezetekben is.
20