Az állami bürokrácia elméleti kérdései - ELTE Állam- és ...

A hetvenes évek, főleg annak első fele azonban még a szociologizáló megközelítés
uralmát hozta magával. A hatvanas évek végére a „bürokrácia” már nem egyszerűen
kurrens tudományos témává, hanem kifejezetten divattá vált – nem utolsó sorban a
diákmozgalmak és a hozzá kapcsolódó forradalmi hangulat hatására. A neomarxizmus
virágkora volt ez az időszak. A marxizmusnak mind a klasszikus mind
neo-marxista változata megegyezik abban, hogy a bürokrácia elsősorban nem mint
konkrét-szervezeti, hanem mint általános-társadalmi jelenség érdekli. Azonban, míg
a klasszikus marxizmus – a felépítmény részeként – elhanyagolta a bürokrácia
jelenségének mélyebb vizsgálatát, addig a neo-marxizmus számára ez központi
témává vált (lásd erről: Albrow 1970, Beetham 1987). Ezzel egyidejűleg a bürokrácia
fogalom – különösen a politikai ideológiában – mindinkább egyszerű szitokszóvá
vált. A neo-marxista gondolkodók jelentős része a bürokráciát az elnyomás és
kizsákmányolás legfőbb eszközének, egyben az igazi demokrácia legfőbb
ellenségének tekintette. Bürokráciaként írták le a kizsákmányoló tőkés vállalat
szervezetét éppúgy mint a kapitalista államot vagy egy iskolát, de a sztálinizmus
politikai rendszerét is. A neo-marxisták a bürokrácia olyan rejtett funkcióira mutattak
rá, amelyek mind a Weberi elméletben, mind a későbbi szervezetelméleti és
szociológiai munkákban rejtve maradtak. Talán a legfontosabb érv, hogy a
bürokrácia az univerzális racionalitás és hatékonyság ideológiájával elfedi a benne
testet öltő hierarchikus viszonyok mögöttes társadalmi funkcióját, osztálytartalmát.
Ugyanakkor nyilvánvalóan egyoldalú az a felfogás, amely abszolutizálja az elnyomó
(osztály)funkciót, a racionalitást pedig kizárólag valós tartalom nélküli ideológiának
tekinti. Emellett ez a megközelítés tudományosan keveset, vagy egyáltalán semmit,
semmi újat nem mond a bürokrácia tényleges működési módjáról. Az
ideológiakritikai megközelítés az ideológia, annak „gyártói” és „gyártási folyamata”
mibenlétének jobb megértéséhez segít hozzá és általában kevéssé az ideológia
tárgyának megértéséhez. Ráadásul a bürokrácia negatív oldalait ez a szemlélet
szervezeti szinten nem látja kiküszöbölhetőnek. Azt kizárólag makroszintű
társadalmi változás keretében lehet elérni. Ez a megközelítés tehát nem nyújt
segítséget a konkrét gyakorlati problémák (pl. a hatékonyság növelése)
megoldásához. Ezek a tényezők is – hangsúlyozom: is – okai lehetnek annak, hogy
a korhangulat elmúltával a neo-marxista irányzat szerzőinek hivatkozási indexe a
bürokrácia, mint szervezet témakörében a nullához közelít.
50