Az állami bürokrácia elméleti kérdései - ELTE Állam- és ...

Két, egymástól nagyban elkülönülő fő irányzat létezik a bürokrácia megközelítésében: a szervezeti
és a public choice megközelítés. A public choice elmélethez kapcsolható irány individualisztikus,
atomista alapállású és a közgazdaságtani megközelítésre alapozott, míg a szervezeti
megközelítés holisztikus és a hangsúlyt a struktúrára és a hatalmi viszonyokra helyezi […] előbbi a
haszonmaximalizáló egyén tételezéséből indul ki, míg utóbbi a komplexitást és a nem szándékolt
hatásokat hangsúlyozza. (Lane 1993:48)
A magam részéről a dichotóm kategorizálás tartom előnyösebbnek, akkor is ha ez
kevésbé elterjedt a szakirodalomban. Ugyanakkor látnunk kell, hogy Lane-nél teljes
egészében kimarad például a politológiai megközelítés. Az általam az alábbiakban
követett kategorizálás ugyan dichotóm jellegű, de jelentősen eltér a Lane által
javasolttól és talán David Beetham (1987) kategorizálásához áll legközelebb. A két
megközelítésmód jellemzőit a következőképpen foglalhatjuk össze:
1) Az első csoportba azokat a szerzőket és iskolákat soroljuk, amelyek – Weberrel
megegyezően – a bürokráciát alapvetően szervezeti jelenségnek tartják.
Ilyeténképpen meghatározó jelentősége van a szervezeti struktúrának, a
szervezeti működés jellemzőinek. E tényből következik e csoport néhány további
sajátsága is. Lényegében valamennyi, e kategóriába tartozó szerző – megint
csak Weberrel megegyezően – úgy tartja, hogy a bürokratikus szervezetek szinte
valamennyi társadalmi alrendszerben jelen vannak, ide értve a gazdaságot, a
politikai alrendszert, az egyházakat, a kultúra szféráját, stb. Az empirikus
vizsgálatok is a szervezetekre koncentrálnak, akár egyes szervezeteket
vizsgálnak esettanulmányokkal, akár statisztikai módszereket alkalmaznak
számos szervezet jellemzőinek elemzésével (Blau-Meyer, 1971: 82-83). E
csoportba sorolhatóak mindenek előtt a szervezéstan és a szervezet-szociológia.
2) A második csoport elsősorban abban különbözik az elsőtől, hogy a bürokráciát
nem a társadalom valamennyi alrendszerében jelen lévő szervezeti jelenségként,
hanem alrendszer-specifukus képződményként jellemzik. Amikor a politológia
vagy a közigazgatás-tudomány bürokráciát mond akkor azon szinte kizárólag
állami bürokráciát ért. Hasonló mondható el a public choice elméletről is. További
jellemzője e csoportnak, hogy a bürokrácia nem csak mint szervezeti jelenség,
hanem mint mechanizmus is érdekli. Nem a szervezet a maga komlexitásában
az érdekes, hanem az a sajátos mechanizmus amely az egyes egységek közötti
kölcsönhatást meghatározza. Az empirikus vizsgálódás területe csak azért és
6