Az állami bürokrácia elméleti kérdései - ELTE Állam- és ...

A racionalitás oldaláról közelítve meg a kérdést – anélkül, hogy a fogalom
elemzésébe már e ponton belemennénk – két érdekes megfigyelést tehetünk.
Egyfelől elmondhatjuk, hogy a Human Relations felfedezte a racionális
szervezeteken belül az irracionálist. Hatása azonban e tekintetben hasonló Freud
felfedezéséhez. Freud felfedezte a tudattalan létét. Ezután a pszichoanalítikusok
munkássága arra irányult, hogy meghatározzák ennek mibenlétét, vagyis – a
tudományos tevékenységen keresztül – hozzáférhetővé tegyék a tudattalant a tudat
számára. A pszichoanalízis jórészt erre vállalkozik az egyes egyén esetében,
megkísérli tudata számára feltárni és ezzel „kezelhetővé” tenni a tudattalan
elemeket. A Human Relations is valami hasonlót tesz, amikor első lépésben kutatás
tárgyává teszi a személyes és szervezeti szinten irracionális jelenségeket, majd a
gyakorlati szakemberekkel ezeket megismertetve, tudatosítva ezek mibenlétét
módszereket ajánl arra, hogy hogyan lehet ezeket az érzelmi-hangulati elemeket,
valamint az egyéni értékrendeket kezelni, szervezeti szinten racionalizálni.
A racionalitás kérdése azonban egy másik metszetben is problematizálódik a Human
Relations kapcsán. Már Michel Crozier (Crozier, 1980) felhívja a figyelmet a Human
Relations sajátos egyoldalúságára. Crozier rámutat arra, hogy az emberi tényezők
ebben az irányzatban csak mint érzelmek, hangulatok és értékek jelentkeznek. Az
ember azonban gondolkodó lény is. Racionális lény, amely leggyakrabban
ésszerűen, saját érdekeit figyelembe véve cselekszik – hasznosság-maximalizáló
módon (utility maximizer). Nos, éppen ez a racionalitás közgazdaságtani és
döntéselméleti, sőt jelentős részben szociológiai definíciója. Ha az egyén
viselkedését a formális szervezeten belül is meghatározhatják például érzelmei,
mivel ezekben a szervezetekben is jelen van egy jelentős, diszkrecionális döntésiés
mozgástér, akkor miért ne cselekedhetne az egyén saját érdekei szerint. Ezek az
érdekek pedig nem feltétlenül fognak egybeesni a szervezeti érdekkel. A kérdés több
ponton is továbbgondolásra érdemes. A két legfontosabb talán következő:
Összeegyeztethető-e egyáltalán a Weberi elmélet a racionális bürokratikus
szervezetről racionális bürokraták tételezésével avagy a racionális szervezet alapja
az irracionális egyén – vagy általánosabban fogalmazva – az irracionális szervezeti
egység Ez a kérdés továbbvisz bennünket az egyéni és a rendszerracionalitás
elválasztásának irányába. Erről később ejtünk szót.
24