Az állami bürokrácia elméleti kérdései - ELTE Ãllam- és ...
Az állami bürokrácia elméleti kérdései - ELTE Ãllam- és ...
Az állami bürokrácia elméleti kérdései - ELTE Ãllam- és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
személytelenség) a bürokratikus szervezet megkülönböztető jegyei más adminisztratív<br />
szervezetekhez viszonyítva, és ha a bürokrácia a leghatékonyabb adminisztratív szervezet akkor<br />
legalább egyes elemeknek hozzá kell járulnia a működésmód hatékonnyá tételéhez. (p25)<br />
Ez a szemlélet mindmáig általánosan jellemzi mind a szervezetszociológia, mind a<br />
szervezetelmélet és menedzsment értelmezését a weberi bürokráciaelmélet<br />
tekintetében. A kötet abban is követi a Weber értelmezéseket, hogy az így felfogott<br />
Weberi bürokráciaelmélet kapcsán kimutatja, hogy egyes elemek, illetve ezek<br />
kapcsolódása korántsem mindig vezet el a legmagasabb szintű szervezeti<br />
hatékonysághoz. A szerzők több empirikus vizsgálatot ismertetnek, és bemutatják,<br />
hogy a bürokratikus modelltől való eltérés miként járulhat hozzá a hatékonyabb<br />
működéshez. A szerzők ezzel kapcsolatban a következő konklúziót vonják le:<br />
Hadd összegezzük ezt az elemzést a bürokrácia fogalmának újraértékelésével. A bürokráciákat<br />
úgy definiálhatjuk, hogy azok olyan formális szervezetek, amelyek kialakítása a maximális<br />
adminisztratív hatékonyságra irányul. Másként fogalmazva: e szervezeteket formalizált eljárásokfolyamatok<br />
jellemzik azért, hogy ezek mobilizálják és koordinálják a számos – általában<br />
specializálódott – egyén és csoport közös erőfeszítését a szervezeti célok elérése érdekében.<br />
<strong>Az</strong>onban olyan közösségi folyamatok jelentkeznek a formális struktúrán belül, amelyek módosítják<br />
azt. Habár a formális struktúrák és folyamatok oly módon kerültek kialakításra, hogy a<br />
hatékonyságot szolgálják, ezek a közösségi [informális] folyamatok lerontják a formális rendszer<br />
hatását, bürokratikus merevséget idéznek elő, akadályozzák a változó körülményekhez való<br />
alkalmazkodást és csökkentik a hatékonyságot. Más belső folyamatok viszont ellenkező hatást<br />
válthatnak ki. Lehetővé teszik az új körülményekhez és problémákhoz informális mechanizmusok<br />
útján történő alkalmazkodást, ezzel növelve a hatékonyságot. A bürokratikus adminisztráció<br />
legfőbb problémája az, hogy éppen az a formális elrendezettség, amely a hatékonyság növelését<br />
célozza, olyan mellékhatásokkal jár, amelyek a hatékonyságot gyengítik. A centralizált rend – még<br />
akkor is, ha jobb döntéseket eredményez – aláássa a középvezetők felelősségérzetét és<br />
kezdeményezőkészségét. A részletes szabályozás – még akkor is, ha fokozott teljesítményhez<br />
vezet – megakadályozza a változásokhoz való alkalmazkodást. A szigorú fegyelem – még akkor<br />
is, ha elősegíti a szervezeti célok követését – érzelmi elidegenedettséget vált ki, ami csökkenti a<br />
dolgozók motiváltságát, teljesítményét. (p.58-59)<br />
A szerzők emellett tárgyalják a legfontosabb, elméletileg is megragadható<br />
ellentmondásokat a bürokratikus felépítésben. Elemzik a bürokratikus és a szakértői<br />
(bürokrata-technokrata) magatartás közötti ellentmondást. Empirikus munkákra<br />
hivatkozva megállapítják, hogy a szakértők (pl. orvosok, mérnökök) kevéssé lojálisak<br />
42
Change language