2005. október - Színház.net

KRITIKUSDÍJpersze több fejtörést okozó kategóriák is, mint a zenés/szórakoztatóelôadásé, melybôl igazán kedvemre valót idén sem láttam.Mohácsi János kaposvári Veszett fejszéje jóval több, mint szórakoztatóelôadás, de az is; úgy véltem, megengedhetô a „kegyes csalás”,mellyel e kategóriába írtam be a produkciót. Annál is inkább, mivelMohácsi másik idei rendezése, a Nemzeti Színházban bemutatottSárga liliom is versenyben volt az elôadások között. „Duplázhatott”volna Mihai Măniuţiu is, aki a Woyzeck mellett Sepsiszentgyörgyönrendezett egy eredetien izgalmas Médeiát, vagy BalázsZoltán, aki az engem lenyûgözô Négerek mellett még egy egészenkifinomult Pelléas és Mélisande-ot is színre állított. Nagyon jóévadja volt a Katonának, ahonnan egy kivétellel minden idei elôadása listára kerülhetett volna; egyaránt átlag feletti, ugyanakkorstilárisan, nyelvileg eltérô elôadások jöttek létre az egyre izgalmasabbszínházi mûhellyé váló Örkényben; a Krétakörnél sem csakA Nibelung-lakópark jelentett eseményt, hanem a politikai kabarémûfaját újraértelmezô Feketeország is; Kaposvárott pedig Mohácsirendezése mellett A maratonfutók… is meggyôzôen demonstrálta atársulat szakmai színvonalát. A listámra kerülhetett volna még aberegszászi Tóték, a tatabányai Szerelem, a nyíregyházi Hajszál híján,sôt akár az M vagy mégsem is, vagy némi jóindulattal az egri Tudósnôk. (Az egri társulat látványos megerôsödése és a társulat nélkülitatabányai színház mûhely szintû mûködése amúgy is az elmúltegy-két évad legörvendetesebb jelenségei közé tartozik.)Ugyanakkor Pesten, vidéken és határon túl is egyre élesebbek atársulatok közti különbségek, s egyre kevésbé jönnek létre problematikusanmûködô együtteseknél – mintegy véletlenszerûen – sikerültelôadások. S hogy mi van a leszakadókkal, milyen elôadásokláthatók egyes színházakban, arról – már csak a terjedelmikorlátok miatt is – tanácsosabb most hallgatni.A legtöbb lelkifurdalással a fôszereplôk neveinek kitöltésekorküzdöttem; úgy érzem, mind a férfiaknál, mind a nôknél jelentôsteljesítmények maradtak le a listámról. Orvosolni ezt legfeljebbúgy tudom, ha leírom a nüánszokkal lemaradók nevét is: HámoriGabriella (Sirály; A filléres opera; Yvonne…), Bodnár Erika, ÓnodiEszter (Így él a világ), Tóth Ildikó (Szerelem), Parti Nóra (Szent Johanna),Györgyi Anna (Anna Karenina), Bicskei Zsuzsanna(Médeia), Anger Zsolt (Tudós nôk), Trill Zsolt (Tóték), Rába Roland(A Nibelung-lakópark), Bertók Lajos, Dolmány Attila (Világtalanok),Pálffy Tibor, Váta Loránd (Othello), Szervét Tibor (IV. Henrik),Végvári Tamás (A filléres opera).ZAPPE LÁSZLÓNépszabadság■ A legjobb új magyar dráma: –■ A legjobb elôadás: MÉDEIA (Katona József Színház, rendezte:Zsámbéki Gábor) – SZERELEM (Tatabánya–Vidám Színpad,rendezte: Novák Eszter) – COMMEDIA DELL’ ARTE (KatonaJózsef Színház, rendezte: Bozsik Yvette)■ A legjobb rendezés: MÉDEIA (Katona József Színház, rendezte:Zsámbéki Gábor) – SZERELEM (Tatabánya–Vidám Színpad,rendezte: Novák Eszter) – ADRIENNE (Kecskemét, rendezte:Zsótér Sándor)■ A legjobb zenés/szórakoztató elôadás: LILI BÁRÓNÔ (BudapestiOperettszínház, rendezte: Béres Attila)■ A legjobb független elôadás: A SÜTEMÉNYEK KIRÁLYNÔJE(Pintér Béla Társulat)■ A legjobb gyerekelôadás: KELEKÓTYA JONATHÁN (Stúdió„K”, rendezte: Fodor Tamás)■ A legjobb nôi fôszereplô: FULLAJTÁR ANDREA (Médeia, KatonaJózsef Színház) – BÖRCSÖK ENIKÔ (Adrienne, Kecskemét)– PARTI NÓRA (Szent Johanna, Gyôr)■ A legjobb férfi fôszereplô: TRILL ZSOLT (Tóték, Beregszász–Gyula) – KULKA JÁNOS (Anna Karenina, Budapesti Kamaraszínház)– HAUMANN PÉTER (Puntila úr, Katona József Színház)XXXVIII. évfolyam 10. szám■ A legjobb nôi mellékszereplô: CSÁKÁNYI ESZTER (Feketeország;Kasimir és Karoline, Krétakör Színház) – SZÛCS NELLI(Tóték, Beregszász–Gyula)■ A legjobb férfi mellékszereplô: MÁTÉ GÁBOR (Médeia, KatonaJózsef Színház) – RÁBA ROLAND (Kasimir és Karoline, KrétakörSzínház) – MAKRANCZI ZALÁN (Adrienne, Kecskemét)■ A legjobb díszlet: CSERESZNYÉSKERT (Radnóti Miklós Színház,tervezte: El Kazovszkij)■ A legjobb jelmez: ÍGY ÉL A VILÁG (Katona József Színház, tervezte:Szakács Györgyi)■ A legígéretesebb pályakezdô: KERESZTES TAMÁS (Ledarálnakeltûntem,Katona József Színház)■ Különdíj: HUNYADKÜRTI GYÖRGY, KOVÁCS ZSOLT, GYU-RICZA ISTVÁN, ZNAMENÁK ISTVÁN (A maratonfutók tiszteletkörtfutnak, Kaposvár) – PARTI NAGY LAJOS a Farsang fordításáért– MIRAD, EGY FIÚ BOSZNIÁBÓL (R. S. 9. Stúdiószínház,rendezte: Balogh Rodrigó)Az idén a listát kitölteni ugyanazért volt nehéz, amiért könnyû is:eléggé szerény keretbôl kellett válogatni. Az évadban nem volt túlságosansok érdemleges elôadás. Az ugyan elvben normális lehetne,hogy egy-egy szezonban mindössze öt-hat igazán jó produkció születik,az azonban aligha elfogadható, hogy most már az évrôl évreegyre szaporodó színházi termésbôl mind kevesebb a fontos, valamifélemûvészi értéket hordozó, pláne valamilyen szempontból eredetinekmutatkozó alkotás. Nem is beszélve olyanokról, amelyek újirányok kijelölésével hatnának revelációnak. Revelációnak manapsága Szerelem elôadása hat, amelyben Novák Eszter újabban lappangóválett szakmai erényeket csihol elô jobb színészeibôl. Vagy FullajtárAndrea, aki szinte példátlan mûvészi bátorsággal fogalmaztameg a maga Médeiájának sötét szenvedélyeit.Amúgy a szokott fogalomzavarok okozzák a legtöbb gondot. Tavalybeírtam három címet a legjobb magyar dráma elnevezésû listába,némi lelkiismeret-furdalás közepette. A „legjobb” ugyanis,bármennyire relatív fogalom, mégiscsak tartalmazz a „jó” szót. Ezértaztán most inkább csak itt sorolom fel azt a néhány magyar darabot,amelyre egyáltalán emlékezni érdemes lehet: Forgách András: Halnijó!, Závada Pál: Szólj anyádnak, jöjjön ki!, Kiss Csaba: Világtalanok.Mindenféle pályázatok adatai szerint évente százával születnek amagyar drámák. Hol lehetnek, ha nem a színházakban? Rejtély.A „független” kategóriát egyre fölöslegesebbnek érzem. Az a néhánytársulat, amely itt szóba jöhet, ma már a magyar színjátszásszerves, egyenrangú részét képezi, az anyagi hátrányból esztétikaielônyt csihol, és egyáltalán: lefordíthatatlan a finanszírozás mikéntjeesztétikai értelemre. Valaha az „amatôr” kifejezés sajátosstílust is jelentett, manapság azonban a stílusok teljesen függetlenedteka finanszírozási formától. Mindenki mindennel kísérletezik,hol költségvetési, hol pályázati pénzekbôl. MindazonáltalPintér Béla az idén is megérdemel egy díjat. Balogh RodrigóMirad, egy fiú Boszniából címû munkáját viszont éppen azért nemírtam mellé, mert igazi amatôr, a hatvanas évek irodalmi színpadieszközeit és politikai-társadalmi szenvedélyét rokonszenvesenidézô produkció.Bajba kerültem még a hármas kerettel is. A „legjobb” kifejezésugyan számomra elvben kizárná a többes jelölést, valami vagy alegjobb, vagy nem, gyakorlatilag azonban kétségkívül kényelmesebbnem dönteni igazán, csak úgy nagyjából. Három közé többnyirevalamennyi egyáltalán jónak ítélhetô teljesítmény belefér kategóriánként.A szabályt erôsítô kivétel volt az idén A maratonfutóktiszteletkört futnak. Ebben történetesen négy egyenrangú, egymásraépülô, sôt egymásból építkezô férfialakítást láthattunk. Ez bizonysehogy se fér be a háromba. Így kerültek a különdíjhoz. S végülnem hagyhatom említetlen Balogh Erikát, aki ugyancsak éppennem fért bele a háromba a nôi fôszereplôk között, mellékszereplésnekpedig a legkevésbé sem mondható, ahogyan kiegészítette,ellenpontozta Börcsök Enikô Adrienne-jét.2005. OKTÓBER ■ 1 7