2005. október - Színház.net

V I L Á G S Z Í N H Á ZBERLINER THEATERTREFFENlô öltözéke sem változik. Lulu miniruhái egyre élénkebb színûek,párhuzamosan azzal, ahogyan egyre több férfit csábít el (akaratlanul),majd romlásának kezdetén ismét egyre fakóbbak lesznek,hogy végül fekete ruhában haljon meg Hasfelmetszô Jack kezétôl.Kellékek most is alig vannak: az öngyilkos festô borotváját, dr.Goll kábítószeres injekciós tûjét és pisztolyát látjuk csak (ez az apisztoly, amellyel ô akarja megölni Lulut, de aztán Lulu végezôvele). Bútorok hiányában a színészek vagy állni kényszerülnek,vagy a földre kell ülniük és feküdniük, ami persze ismét rendkívülhatásos effektus. Thalheimer, szokása szerint, táncos stilizálásnélküli mozgásszínházat rendez, nagyon erôs jelekkel. Ezek közültalán az a legmeglepôbb, hogy mindenki ülve hal meg. Amikormásodszor látunk valakit mereven ülni (dr. Goll utánScwartzot, a festôt), már tudjuk, hogy az illetô meghalt. Erre akülönös, koreografált játékstílusra még visszatérek ThalheimerDeutsches Theater-beli rendezéseinek elemzésénél.Természetesen a szöveg is minimalista. Bár nem tudom, Thalheimermelyik változatból dolgozott (talán, mint a Faust esetébenis, mindkettôbôl), de ez mindegy is: szokása szerint most is szünetmentesáramforrást helyezett el a színpadon, nagyfeszültséggel– és kétórányira húzott szöveggel.A darabban két nôi és tizenegy férfi szereplô van. Ez utóbbiakközül legalább öt úgyszólván azonnal ledobja a nadrágját, amintbejön a színre – mindannyian elszántan rávetik magukat Lulura.A nôk nem vetkôznek. Az egész elôadás az animális férfitéboly ésa nôi rémület találkozása. Ezt a tébolyt és ezt a rémületet fejezi kiThalheimer állandó alkotótársának, Bert Wredének a zenéje is.Akárcsak a Liliomban, itt is roppant erôs zenei hatásokkal él arendezô, de mindig szigorúan csak két jelenet között. Hangulatialáfestô jellege miatt filmzenére emlékeztet, azzal a különbséggel,hogy tulajdonképpen mindig önállóan szól, sohasem a jelenetekalatt, akárcsak a Liliomban.Fritzi Haberlandt, akit a budapesti közönség Julikaként láthatott,mindent el tud játszani. A férfiak által szinte tárgyként kezelt,de gyorsan önállósodó, majdnem gyereklány Lulu naivitásátéppúgy, mint a leépülô démon kétségbeesését. Kicsi, vékony – éshatalmas színésznô.MAX FRISCH: HOMO FABERRendezte: Stephan PucherSchauspielhaus Zürich2005. május 16.2 óra 30 perc, egy szünet. Ôsbemutató: Pfauen, 2004. december 5.Helyszín: Hebbel am Ufer (HAU). Gyönyörû kis kamaraszínházihangulatú színházépület ismét az egykori Kelet-Berlinben.És bár a neve szerint a parton áll, ezt azért nem kell komolyanvenni. Ahogy nézem a szórólapokat, plakátokat, úgy veszemki, nem nagyon lehet saját társulata – hol ilyen, hol olyan mûsorvan itt, koncert, talk-show, vendégelôadás. Kár érte – ezt a színházatarra építhették vagy száz évvel ezelôtt, hogy egy társulat ésa közönsége boldog legyen benne.Darab helyett. A darab Max Frisch azonos címû regényénekadaptációja. Az egyes szám elsô személyben megírt, a fôszereplômérnök által elmesélt regény cselekménye az ötvenes évekvégén játszódik. Faber sikeres svájci gépészmérnök. Rengetegetutazik. A regény elején éppen Mexikóba repül, de kényszerleszállásmiatt az ôserdôbe kerül. A gépen megismert fiatalemberrelegyütt útra kel. Kiderül, hogy újdonsült ismerôse annak a cégnekdolgozik, ahol Faber régi barátja, Joachim is alkalmazásban van,itt Közép-Amerikában. Elindulnak megkeresni Joachimot. Egyközeli faluban szerzett dzsippel átverekszik magukat az ôserdôn,és megtalálják ôt – felakasztva. Néhány nappal korábban ôserdeiházában öngyilkos lett. Megtudjuk, hogy Joachim vette feleségülFaber fiatalkori, zsidó szerelmét, aki éppen terhes volt szakításukidején. Hanna azért szakított Faberral, mert az rá akarta beszélni,hogy vetesse el a gyereket. A harmincas évek második felében,Zürichben találkoztak, és Hanna innen még hazautazott Németországba– Faber mostanáig nem tudta, hogy Hanna egyáltalántúlélte-e a vészkorszakot.Fabernak aztán sikerül az ôserdôbôl visszajutnia New Yorkba,ahol néhány napot átunatkozik aktuális (férjezett) barátnôjével,végül szakít vele. Ebben is, mint mindvégig, szárazság és érze-A Homo Faber videoszobraLeonard Zubler felvétele5 6 ■ 2005. OKTÓBER XXXVIII. évfolyam 10. szám