2005. október - Színház.net

Elôszó a Macbethhez (DAH Színház)meg: az erdô fáit, a palotát, a trónt, az ágyat és a kézmûvesek színpadát. A világot jelentôdeszkákat.A fények ugyancsak kifejezôek: az athéni színnél természetes drapp színhatásúak, mígaz erdô fekete, a tündérek jelenlétét pedig narancs és zöld lidércfények jelzik. A megvilágításkitûnôen érzékelteti a szférák közti átmenetet. Hasonló erôvel rendelkezik Puckcsörgô varázsgömbje is, amellyel a kobold játékosan irányítja a sorsokat, és mossa összeaz égi és földi szerelmet. Valamint a színészi játékot.A letisztult elôadásban a cselekmény háttérbe szorul, a metaforák erdejében bolyongunk.■Shakespeare-tôl leginkább az ukrán DAH Színház vendégjátéka, az Elôszó a Macbethheztávolodott el, mégis katartikus élményt nyújtott. A rituális színház Kuroszava Macbethinterpretációjának,a Véres trónnak szellemét idézte, de az ukrán folklórt modern megoldásokkalötvözte. Vladyslav Troitsky rendezô ukrán környezetbe helyezi a cselekményt, az országmai politikai helyzetére utalva. A darabot tavaly szeptemberben mutatták be, az ukránválasztási csalások kellôs közepén. Shakespeare-nél orgyilkosok végeznek Banquóval,Macbeth politikai ellenfelével, de Troitsky az eredetileg tôrrel elkövetett gyilkosságot méregremódosította. A rendezô „próféta lelke”: a bemutató után valóban megpróbálták megmérgezniJuscsenkót, a késôbbi államfôt. Az átirat a hatalmi harcok mögött meghúzódó„nôi kezekrôl” szól, a gomba módra szaporodó kiskirályokról (mint a Kiskirályok címû oroszfilm), a DAH Színház következô produkciójához, a III. Richárdhoz hasonlóan.Az elôadás a gyulai vár egész belsô terét betöltötte, a játékteret százötven éves, kézzelszôtt esküvôi szônyegekkel borították, térelválasztóként a falakról festett anyagok lógtak,a trónt és a színes futóval leterített lépcsôt egyaránt népi motívumok díszítették. A szinténszázötven éves jelmezek (többségüket múzeumokból kölcsönözték) autentikus atmoszférátvarázsoltak elénk. A zenészek (a DakhaBrakha etno-káosz zenekar) a vár belsôfalán húzódó lodzsán foglaltak helyet fehér parasztingben és kucsmában – felidézve azegykori falusi énekmondók világát. Polifon énekeik az ukrán mitológia ôsi dalaiból születtek,tibeti és orosz dallamok felhasználásával. Megszokott népi hangszereik indiai dobokkal,rumbatökkel, tibeti gonggal és gordonkával egészültek ki, erôsítve az általánosemberi jelleget.Kiss Zoltán felvételeA félmeztelen katonák kozákos bô nadrágjaés kötényszerû szoknyája a féktelenindulatot és szabadságvágyat jelképezi.A boszorkányok Troitsky felfogásában cigányok,bô színes szoknyát viselnek, és jellegzeteszenei futamok kísérik megjelenésüket.Üst helyett tenyérbôl jósolnak, babákatszurkálnak, örömükben pedig szilaj táncotlejtenek. Ôk irányítják az eseményeket, nemis boszorkányok, inkább fekete mágusok.Lady Macbeth még az esküvôjén is feketeözvegyi ruhában és fátyolban jelenikmeg (az ukrán változatban csak késôbblesz Macbeth felesége). Mint fekete menyasszonya romboló nôi erô megtestesítôje.Ellentéte a fehér madár (Shakespeare-nélnem szerepel), az ukrán kultúra szimbóluma,egyfajta totemállat népviseletben, pártábanés madárcsôr-maszkban.A boszorkányok az eredeti mûben Hekatévalszövetkeznek, akit itt egy haláldémonjelenít meg. A hollószerû fekete haláldémonmeggyalázza a fehér madarat, szárnyaitmegtépi – egy olyan nép jelképe,amely önmaga kultúráját mocskolja be. Eztfejezi ki Lady Macbeth és a madár találkozásais. A királynô terméketlensége azelôadásban különös hangsúlyt kap. A boszorkányokezt kihasználva kergetik ôrületbe,amikor egy élônek tûnô bábut csempésznekszobájába.Érdekes Duncan király megjelenítése:arany tógája és koronás maszkja a letûntidôk istenuralkodóit juttatja eszünkbe,akinek elpusztítása szinte apokaliptikusjellegû. Amikor a Macbeth házaspárt királlyászentelik, ôk is ugyanezt a csillogóinget és maszkot kapják, emberi érzéseikvégképp megszûnnek, hiszen egy istenifenség nem egyszerû halandó többé. Tabuváválnak, a hatalom tébolyult dimenziójábalépnek. A két zsarnok arca már a kezdetekkorlárvaszerûen fehérre van festve.A halotti maszkokon csak a csillapíthatatlanbirtoklási vágy tükrözôdik.A játék ôsi rítusként a színház gyökeréignyúlik vissza. Még nem a patriarchális apakirályjelenik meg, hanem az együtt kormányzóuralkodópár. A hatalom kétpólusú,a rendezés a nemek dualitását ábrázolja.A koronázási bálra az ugyancsakegyenrangú Nap és a Hold is megérkezikfélelmetes izzással, mindketten korongotviselnek fejükön, szoknyájukra varrt aprócsengettyûkkel táncolnak, az archaikus világrendkettôsségét képviselik.Macbeth Shakespeare-nél a véletlennekés a bosszúvágynak esik áldozatul, ittazonban a meggyilkoltak szellemei jönnekel hozzá a birnami erdô „fûzfáinak” álcájában.Az áldozatok vére kiált hozzá, a vércseppekmegannyi Erinnüszként zakatolnakfejében. Nincs más választása az önkénteshalálon kívül. Banquónak azonbanitt nincsen fia, aki az ország irányítását kezébevehetné. A pusztulás teljes, Ukrajnajövôje kilátástalan.2 6 ■ 2005. OKTÓBER XXXVIII. évfolyam 10. szám